Több őslakos származású néző nehezményezte, ahogy az Avatar: A víz útja Pandora lakóit ábrázolja.
2009-ben James Cameron beírta magát a filmtörténetbe Avatar című filmjével, amely a na’vik lakta Pandorába kalauzolta el a nézőket. A 237 millió dolláros költségvetésű film egészen elképesztő, mintegy 2,923 milliárd dolláros bevételt produkált, lenyűgöző látványvilágával pedig önmagában precedenst teremtett. Alig két hete mutatták be világszerte a film folytatását, az Avatar: A víz útját a mozik, ahol az emberek ismét nekifutnak, hogy népirtással az uralmuk alá hajtsák az idegen területet.
Bár a film alapvetően pozitív fogadtatásban részesült, nem minden néző tetszését nyerte el az alkotás. Amerikai indián aktivisták például elítélik a filmet, és egy James Cameron-interjúra hivatkoznak, melyben a rendező azt mondta, hogy a na’vi kultúra az amerikai őslakos, elsősorban a lakoták kultúráján alapul.
Annak ellenére, hogy a film azt hirdeti, hogy az invázió etikátlan, indokolatlan és teljesen helytelen, egyesek úgy látják, hogy a na’vi nép ábrázolása lekicsinyli az amerikai őslakosokat. Az őslakosok érdekeit képviselő aktivisták szerint a film a „fehér megváltó” kliséjére épít.
Aki esetleg nem tudná, a white savior, azaz a fehér megmentő komplexus lényege, hogy egy magát kulturáltnak, műveltnek valló, általában fehér többség a feladatának érzi, hogy megmentse az általa barbárnak mondott, általában sötétebb bőrű közösséget. A „megmentő” magához hasonlóvá kívánja tenni a másikat, bele akarja illeszteni az egyetlen helyes értékrendbe, amelyet evidens módon ő képvisel.
[sc name=”facebook” ][/sc]
