A kilencvenes évek a rockzene történetének egyik legizgalmasabb és legsokszínűbb időszakát jelentették. Nyilván a szüleim erről egészen máshogy vélekednek. Nekik is van valami igazságuk az kétségtelen, elég, ha csak a Pink Floyd, a Rolling Stones, vagy mittudomén a Lynyrd Skynyrd felmerül, de azért a kilencvenes években is számos ikonikus rockbanda és előadó tűnt fel, akik átformálták a műfajt és elképesztő slágereket hoztak létre. Az alábbiakban teljesen szubjektív alapon felsorolok néhány olyan számot, amelyek a kilencvenes évek legjobb rockszámai közé tartoznak, különös tekintettel a populáris rockzene ikonjaira.
Gyorsan jelezném azt is, hogy nem fogok belemenni a műfajelmélet mélységeibe, lesz itt rock, metál, punk és minden egyéb. A közös ezekben a zenékben, hogy simán megfértek a kilencvenes évek menőbb rock klubjaink repertoárjában, így nekem innentől kezdve rockzenék. Majd ha megírom a 90-es évek pop slágereit összegző anyagot, látni fogjátok, mire is gondoltam. Nincs különösebb oka annak sem, hogy milyen sorrendben következnek a számok, csak ahogy az eszembe jutottak. Nyilván ez az első:
Nirvana – „Smells Like Teen Spirit”: Ez a dal valódi forradalmat hozott a rockzene világába. Kurt Cobain karakteres énekstílusa és a lendületes gitárriffek örökre beírták a Nirvana nevét a rocktörténelembe. Ez volt az az szám – sok egyébb mellett, amire mindig meglódult a közönség, ha a Saigonban, vagy a Bahnhoffban felhangzottak az első akkordjai. Mindig hatalmas ugrálás lett a vége.
Guns N’ Roses – „November Rain”: Ez a hosszú, epikus rockballada az egyik legkiemelkedőbb alkotása a Guns N’ Rosesnak. Axl Rose lenyűgöző énekével és a szimfonikus hangszereléssel ez a szám méltán vált egyik legkedveltebb rockhimnusszá. Egy korábbi összeállításba is beraktam már, és erre jött a legtöbb pozitív visszajelzés. Azt egyébként vágjátok, hogy csak ezen a verzión 2 milliárd megtekntés van?
Red Hot Chili Peppers – „Under the Bridge”: Ez a dal tökéletesen ötvözi a Red Hot Chili Peppers energikus stílusát az érzelmekkel. Anthony Kiedis személyes szövegei és a dallamos gitárjáték örökérvényűvé teszik ezt a szerzeményt. A Give it Away mellett ezzel a számukkal alapozták meg az örök belépőjüket a halhatatlanok csarnokába.
Billy Idol – „Shock to the System”: Ez a dal a brit punk-rock ikon, Billy Idol egyik késői slágere a kilencvenes évekből. Szerintem a legjobb száma a legjobb albumáról. Az energikus gitárhangzás, a lendületes ütemek és Idol ikonikus énekstílusa mind hozzájárulnak a dal erejéhez és ütősségéhez. A „Shock to the System” egy olyan szám, amelynek lendülete és üzenete nagyban hozzájárult a kilencvenes évek rockzenéjének hangulatához és stílusához.
U2 – “Achtung Baby: Az U2 részéről inkább egy albumot említenék meg, ami teljesen újraírta a rockzenéhez való hozzáállásomat. Ez a lemez annyi érdekes elemet, újszerű hangzást hozott a rockzenébe, hogy nem is nagyon tudok kiemelni külön számokat. Talán a The Fly-t, ami a személyes kedvencem a lemezről.
Soundgarden – „Black Hole Sun”: Ez a dal a grunge mozgalom egyik legemlékezetesebb száma. Chris Cornell lenyűgöző énekével és a szám jellegzetes hangulatával méltán vált kultikussá.
Oasis – „Wonderwall”: Ez a brit rockbanda himnusza az egyik legismertebb és legkedveltebb számuk. Noel Gallagher zseniális dalírása és Liam Gallagher energikus éneke a kilencvenes évek ikonikus pillanatait idézi fel. A Gallagher fiúk nem csak a zenéikkel hagytak nyomot a történelemben, de a lebontott szállodai szobákkal is, de mi inkább emlékezzünk az előbbiekre.
Metallica – „Enter Sandman”: Ez a dal a Metallica egyik legismertebb és legkedveltebb száma. A dallamos gitárriffek, James Hetfield karakteres énekhangja és az erőteljes ütemek azonnal felismerhetővé teszik ezt a számot, amely egy igazi metal himnusszá vált. A hardcore Metallica fanok szerint persze ez már kiherélt album populáris száma és persze a Stranger Things által óriási hype-ot kapott Master of Puppets tényleg zseniális, de a populáris rock atombombája mégiscsak az Enter Sandman volt.
Faith No More – “Midlife Crisis”: Ez a dal ötvözi a rock, funk és alternatív hangzást, és a Faith No More egyik legikonikusabb száma. Mike Patton sokszínű énekstílusa és a provokatív szöveg is lehet a sikerének titka, de itt mindenképpen kiemelném a rendkívül különleges szövegírást és megzenésítést, ugyanis ebben a dalban az adott sor utolsó szótagját már a következő énekelt sor elejére tolja Patton, így egy nagyon különleges ritmust alkot. Ez a szám az egyik nagy kedvencem volt a kilencvenes években és máig is elvarázsol, ha meghallgatom, pedig a megénekelt “harmincvalahánynál” már jóval idősebb vagyok.
Nine Inch Nails – „Closer”: A végére hagyam a legjobbat, ugyanis a Nine Inch Nails az egyik abszolút kedvencem! Ez a szám pedig az egyik legismertebb és legprovokatívabb slágere. Trent Reznor – milyen meglepő – itt is sötét és kegyetlen hangulatot teremt, a kísérletező zenei elemekkel együtt pedig egy olyan számot hozott létre, amely hűen tükrözi a kilencvenes évek alternatív rockzenei hangulatát. Ezzel együtt nekem a “Hurt” a kedvencem tőlük, ami annyira óriási szám lett, hogy Johnny Cash és Leona Lewis is feldolgozta.
Ezek a számok mind különleges helyet foglalnak el a kilencvenes évek rockzenéjének örök csarnokában – meg az én szívemben. Kiemelkedő zenei alkotások, amelyek azóta is meghatározzák a műfajt és továbbra is szeretettel hallgatják őket a rajongók.
A Smashing Pumpkis, a Faith No More, a Soundgarden és a Nine Inch Nails sikerei is bizonyítják, hogy a kilencvenes évek egy olyan időszak volt, amikor a rockzene új irányokba tört előre és még mindig inspirációt jelent a mai generációk számára és én személy szerint remélem, hogy minden felnövekvő korosztály elmondhatja majd, hogy az ő fiatalkorában élte a csúcsát a rockzene. De most én mondom ezt.
