Tévhit, hogy egy könyv csak akkor lehet kiemelkedő, ha telerakják világmegváltó gondolatokkal, cirádás körmondatokkal és jól felduzzasztják az oldalszámot mondjuk 500-600-ra. Simán vannak olyan történetek, amelyekhez az passzol a legjobban, ha az alkotója az „egyszerű, de nagyszerű” elvét követi. Ez utóbbit szem előtt tartva írta meg Melissa Albert is a Bűnös szívünk mélyén című regényét, amely szeptember elején jelent meg az Agave Könyvek gondozásban, és amikor azt írjuk, hogy a műfaj egyik gyöngyszeme, akkor abban egy csepp túlzás nincsen. Bűnös szívünk mélyén enyhén spoileres kritika.
Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy boszorkányok mindig minden kultúrában léteztek, az már persze más kérdés, hogy valójában milyen képességekkel bírtak ezek a nők és férfiak(!), akik rendszerint kilógtak a sorból, és mi az, amit csak az emberi fantázia és babona fűzött köréjük. Érdekesség ugyanakkor, hogy az egymástól távol eső, egymással sosem érintkező népek mitológiájában is ugyanúgy vagy nagyon hasonlóan jelentek meg: olyan természetfeletti képességekkel rendelkező személyeknek írták le őket, akik a mágia segítségével rosszat, betegséget képesek okozni.
A középkorban a javasasszonyokról, a gyógynövények jó ismerőiről is sokan feltételezték, hogy az ördöggel cimborálnak, alakjuk már-már teljesen egybeforrt a boszorkányokéval. Habár a törvény tiltotta a kuruzslást, a helybéliek babonás félelmeik ellenére is hozzájuk fordultak segítségéért, hiszen ők voltak azok, akik pontosan tudták, hogy a természet patikájában mi fán terem a megfázás, a krónikus betegségek vagy éppen a meddőség gyógyítására, ahogy az sem volt ritka, hogy a falu lányai tőlük kértek segítséget magzatuk elhajtására. A boszorkányságot gyakorló nők és férfiak megismerték, majd megtanulták használni a gyógyfüvek erejét: gyógyítottak velük, de a kiszemelt személy vesztét is okozhatták, ha úgy akarták.
[tds_council]Ha létezik mágia, akkor ilyen lehet – ez a gondolat fogalmazódott meg bennem Melissa Albert regényének olvasása közben. Veszélyesen izgalmas, borzongató dolog, aminek előbb-utóbb meg kell fizetni az árát.[/tds_council]
Chicagóban járunk, valamikor napjainkban, itt él a 17 éves Ivy, aki egy buliból hazafelé jövet (immáron ex) barátjával majdnem elgázol egy meztelen, hosszú hajú, sovány lányt, aki a semmiből termett ott előttük. Ivy zaklatottan tér haza, ahol újabb borzalmak várják: egy döglött nyulat talál a kocsibejárón, majd rábukkan az anyja elásott, vérrel kevert főzetére a kertben, kisvártatva pedig egy rég elfeledett gyermekkori kincsesdoboza is előkerül a szülei szekrényéből. A lány a zsigereiben érzi, hogy valami nem stimmel velük, és minden szál a rideg és titkokkal teli édesanyjához vezet, de mielőtt kérdőre vonhatná őt, eltűnik a gyógynövényboltot üzemeltető Fee nénivel együtt.
A regény alapvetően két idősíkon játszódik, de a történetbe később jó pár csavar is belekerült (ezekről viszont inkább nem írunk semmit, mert túlságosan spoileres lenne). Az egyik a jelenben játszódik, Chicago külvárosában, a már említett Ivyval a főszerepben, akiben a különös események hatására egyre csak gyűlnek a kérdések az anyja irányába. A cselekmény másik szála az 1990-es évek Chicagójába vezet vissza, és Dana, Ivy 15 éves édesanyja benne a főszereplő. Dana az iskola mellett egy halsütődében dolgozik, szabadidejében legjobb barátnőjével, Feevel lóg, otthon pedig betegeskedő édesapjának segít (édesanyját még kétéves korában vesztette el). Dana már gyerekként is megérzett dolgokat: tárgyakat, helyeket, a kontúrjaikat, azt, ahogyan a levegő mozog körülöttük. Fee ezzel szemben mindig tudta, mire van szüksége az embereknek, nem az elméjüknek, hanem a testüknek: kérdés nélkül vízzel kínálta őket, máskor meg fájdalomcsillapítót nyomott a kezükbe. És persze egyikük sem látott ebben semmi furát, számukra ilyen volt az egész világ, vagy legalábbis egy kis szelete, amiben éltek, egészen a titokzatos Marion érkezéséig.
Dana egyből érezte, hogy Marion ugyanolyan „gyári hibás”, mint ő meg Fee. Amikor pedig Marion egy alkalommal csúnyán megleckéztetett egy erőszakoskodó férfit, a lányok számára visszavonhatatlanul megnyílt egy új, mágiával teli világ, amelyben csak egy halott okkultista könyvére hagyatkozhattak. Kezdetben egyszerű bűbájokat gyakoroltak, elősegítették a szerencséjüket, hozzájárultak a pihentető alváshoz és a szép bőrhöz. Gyógynövényes főzeteket főztek iszappá, biztosítótűvel ráolvasásokat véstek a gyertyákba, krétával bonyolult mintázatot rajzoltak Fee fürdőszobai padlójára. A könyv minden egyes bűbája kapudrogként hatott a lányokra, akik sosem tették fel maguknak a legfontosabb kérdést: honnan jön a mágia, és milyen árat kell fizetni a használatáért.
A Bűnös szívünk mélyén egy paranormális thriller, amit kis túlzással élve egy ültő helyünkben, tátott szájjal olvastunk végig. Hogy miért? Mert végre egy regény, aminek jó a dinamikája, érdekes a sztorija, nincs túlragozva, és mindezek mellett olyan a hangulata, hogy pár oldal után nyakig benne járunk a történetben, megfeledkezünk a jelenről.
A több idővonalon, több szereplő szemszögén keresztül elmesélt cselekményeknek megvan az a veszélye, hogy széttöredezetté, szögletessé válik a történet, de itt ilyenről szerencsére szó sincs. Múlt és jelen összeér a történetben, és lassan, de biztosan kiderül, mi az a tragikus esemény Dana múltjában, ami egész életében kísértette őt, és a lányával való kapcsolatára is rányomta a bélyegét. Tagadhatatlan, hogy az írónő egy nagyon jó történetet talált ki, ami kicsit sem sablonos, és amelyben még egy olyan morális dilemmát is sikerült megfogalmaznia, amelyre a karakterek különböző válaszokkal szolgálnak. Távol álljon tőlünk a spoilerezés, épp ezért legyen annyi elég, hogy a történet egy pontján komolyan elgondolkodik az olvasó, hogy ő vajon hogyan cselekedett volna annak a bizonyos szereplőnek a helyében.
[tds_council]Merthogy a regény főszereplői közel sem makulátlanok, tettek olyan dolgokat, amikre nem büszkék, és amiket nem lehet jóvá tenni, ettől azonban csak még emberibbek lesznek.[/tds_council]
A vészjósló atmoszféra az első oldaltól kezdve jelen van, a hangulatot pedig csak tovább fokozza az, ahogyan az írónő az okkultizmust ábrázolja. Mert az olvasó szinte elhiszi, hogy mindez akár igaz is lehetne. Hogy léteznek ráolvasások, gyógyfüvekkel készült bájitalok és érdemes kerülni a tükröket. Hogy a holdfénynek hatása van a mágiára, és egyesek képesek látni, érzékelni a testet körülvevő energiamezőt, az aurát. Egyébként egy földhözragadt műről beszélünk, legalábbis olyan tekintetben, hogy nem hemzsegnek benne a természetfeletti lények, se vámpírok, se tündérek, sokkal inkább hasonlítható ez a mi világunkhoz, csak épp élnek benne olyan emberek, akiknek akarata előtt meghajlik a természet.
És ha már a dicséreteknél tartunk, nem tudunk szó nélkül elmenni a magyar fordítás mellett, ami Rusznyák Csaba keze munkáját dicséri, és amely olyan hangulatos és lendületes lett, hogy a stílusával egyenesen odaszegezi lapjaihoz az olvasót. A borító szintén telitalálat, egyszerű, de szép, méltó egy bestsellerhez, akárcsak a cím, ami pedig nagyon ütős és meggyőző lett. Egyetlen fájó pont a regénnyel kapcsolatban a befejezése, mintha kitépték volna a könyv utolsó két fejezetét, olyan érzésünk volt tőle.
Ezt az „apróságot” leszámítva azonban ajánljuk, méghozzá erősen. Melissa Albert ugyanis mindent hoz, ami csak jó egy paranormális thrillerben: sötét történet, titkok, hazugságok, rossz döntések és mágia. A veszélyesebbik fajtából.
9,5/10
A Bűnös szívünk mélyén 4480 forintért szerezhető be (akciósan az Agave honlapjáról pedig 3584 forint).
[sc name=”facebook” ][/sc]
