Stephen King egyik legikonikusabb műve kétségkívül az 1974-ben megjelent Carrie, amelyben egy telekinetikus képességekkel rendelkező középiskolás lány kegyetlen elégtételt vesz az őt ért sérelmekért.
A Carrie a horrorkirály negyedik regénye a sorban, azonban ez jelent meg elsőnek, és ez volt az a kötet, amely végül meghozta a várva várt áttörést az irodalomtanárként dolgozó írónak. King akkoriban nem volt épp eleresztve, középiskolai tanárként dolgozott, így igyekezett eltartani magát és két gyerekét. Tanulmányai befejezése után a szerző a massachusetts-i Hampden városában dolgozott irodalomtanárként, amikor az egyik barátjával, Flip Thompsonnal 10 dollárban fogadott, hogy női főszereplővel is képes egy sztorit összehozni.
Az ihletet egy gimnáziumi tamponautomata, valamint egy telekinetikus képességekről szóló cikk adta, ezek összevonásával írta meg háromoldalas novelláját a Cavalier magazin számára. A történet főszereplőjének egy gimnazista lányt tett meg, akit egyfolytában szekálnak az iskolatársai, és pont az iskola tusolójában jön meg neki az első menstruációja, mire a társai tamponokkal kezdik el dobálni, porig alázva ezzel az egyébként is rendkívül félénk és zárkózott Carrie-t.
Kingnek nem igazán tetszett a végeredmény, ezért a novella a kukában végezte. A fiatal szerző (és a King-rajongók) nagy szerencséjére azonban a felesége, Tabitha Spruce, aki szintén író, kihalászta a szemetesből az irományt, és arra kezdte ösztönözni a férjét, hogy dolgozza ki a történetet, mivel kifejezetten ígéretesnek tartotta a visszahúzódó, de veszedelmes képességekkel bíró Carrie White sztoriját.
Az 1974-ben megjelent regény zajos sikert aratott: a Carrie szerzői jogai 400 ezer dollárért keltek el, melynek csupán a felét kapta meg King, de már ez is elegendő összeg volt számára, hogy főállású íróként tevékenykedhessen tovább, és később olyan műveket adjon ki a kezei közül, mint az Az, a Végítélet vagy A Setét Torony-regénysorozat.
[sc name=”facebook” ][/sc]
