Mi történik, ha öt huszonéves úgy dönt, hogy ahelyett, hogy vonatra ülne vagy telekocsit keresne egy fesztiválra, inkább gyalog indul el Budapest belvárosából Orfűre? Megszületik a Hubertúra. Június 20-án ugyanis öt vagány srác – Vencel, Gergő, Csaba, Pedró és László – úgy döntött, hogy 230 kilométert sétálni menőbb, mint bármilyen menetrendszerű járat. És ők ezt most tényleg meg is csinálják. Gyorsan tegyük hozzá: a Hubertus támogatásával – mert azért egy kis lelki és ki tudja, még milyen támogatás nem árt, ha az ember a teljes Duna–Tisza közét végiggyalogolja.
Gyalogolni jó, csak ne fájna ennyire
A srácok a Zwack Unicum székházától startoltak, és céljuk egy pécsközeli fesztivál. Hogy miért nem taxival mennek? Mert nem lenne benne elég sár, izzadság, sátorverés, fáradt viccek és persze az a semmivel össze nem hasonlítható élmény, amikor az ember nap végén rádől egy hálózsákra, miután 30 kilométert caplatott sáros bakancsban. Vadkempingezés, erőnléthatárok, szúnyogok, napégés és instant kávé – a Hubertúra minden földi jóval kecsegtet.
A felkészülés komolyan ment: Gerecse 30 kipipálva, edzések letudva, lelkesedés maximumon. A kérdés már csak az, hogy a zoknik is bírják-e a tempót.
Hubertúra – a Hubertus sem marad ki a mókából
A túra nem véletlenül viseli a Hubertúra nevet – a Hubertus ugyanis nemcsak egy ízletes ital, hanem egy életérzés is. Egy olyan márka, ami hisz abban, hogy a legjobb sztorik nem egy kanapén ülve, hanem az erdő közepén, egy lapos kövön, két blikkes konzerv között születnek. Ezért támogatják is a srácokat: mert ha valami barátságról, természetközelségről és jóféle megpróbáltatásról szól, az pontosan beleillik a Hubertus világába.
És ki tudja? Lehet, hogy miután Orfűre érnek, egy közös bulifilm is lesz a dologból.
Kövessük őket, de ne szó szerint
Ha valaki nem érzi magát elég edzettnek 230 kilométer gyalogláshoz (ami teljesen rendben van), az se csüggedjen! A Hubertúra kalandjait online is követhetjük: a srácok ugyanis dokumentálják az út minden fontosabb (és valószínűleg kevésbé fontos, de vicces) pillanatát a hivatalos Instagram-oldalukon. Van minden, itt lábfájás, sátorépítési küzdelem, erdei bölcselkedés, kukoricásban ébredés és néhány nagyon őszinte pillanat is.
A Hubertúra tehát nem csupán egy túra – ez egy barátságpróba, egy kalandfilm élő verziója, aminek a végén talán mind az öten ugyanazt gondolják: „Soha többé… de azért jövőre újra megcsináljuk!”
