Nem az történt, hogy pár pohár édes fehér után keletkezett ez a cikk, hanem tényleg létezik eső a Napon, csak természetesen messze nem olyan, mint amilyen itt a Földön.
A napeső a Nap koronájában, vagyis a legkülső, több millió fokos légköri rétegben jön létre. Ilyenkor a forró plazma egy része lehűl, összesűrűsödik, majd hatalmas, izzó „esőcseppek” formájában visszahullik a Nap felszíne felé. Évekig rejtély volt, hogyan történhet ez ilyen gyorsan, főleg napkitörések közben.
A Hawai-i Egyetem kutatóinak sikerült megtalálniuk a választ. A probléma ott volt, hogy a régi számítógépes modellek túl egyszerűek voltak. Ezek azt feltételezték, hogy a Nap koronájában az elemek aránya mindenhol és mindig ugyanaz. De valójában ez folyamatosan változik, méghozzá térben és időben is.
Amikor a kutatók ezt beépítették a HYDRAD nevű szimulációjukba, azonnal megváltozott a kép. Kiderült, hogy az úgynevezett alacsony ionizációs energiájú elemek (mint a vas vagy a szilícium) helyenként felhalmozódnak, máshol pedig eltűnnek. Ez a finom eltolódás elég ahhoz, hogy a plazma egyes pontokon gyorsabban hűljön le, ott pedig pillanatok alatt kicsapódik, így alakul ki a napeső.
A felfedezés azért fontos, mert még közelebb visz minket a Nap működésének megértéséhez. A tudósok a koronában zajló hűlési folyamatokból következtetnek arra, hogyan fűti magát a mi éltető csillagunk, hiszen a fűtést közvetlenül nem tudjuk megfigyelni. Ha a korábbi modellek tévesen kezelték az elemek arányát, az azt is jelentheti, hogy a korona fűtéséről alkotott képünket újra kell gondolni.
Ahogy az egyik kutató, Luke Benavitz mondta „Amikor hagytuk, hogy az elemek időben változzanak, a modell végre pont azt mutatta, amit a valóságban is látunk. A fizika így tényleg életre kel.”
