A legtöbben úgy gondoljuk, tudjuk, mit lehet és mit nem lehet a mikróba tenni. Fém? Tilos. Üveg? Jöhet. De mi a helyzet a többi mindennapi anyaggal?
A mikró a kényelem szimbóluma. Gyors, hatékony, és bármikor újramelegíthetjük benne a maradékot. De ez a kényelem könnyen veszélyessé válhat, ha nem tudjuk, milyen anyag hogyan reagál a hőre. Ahogy Li Li, a Nevadai Egyetem környezet-egészségügyi professzora mondja: „A mikrózható nemcsak azt jelenti, hogy az edény nem olvad meg, hanem azt is, hogy nem bocsát ki káros vegyi anyagokat a melegítés során.”
Ez az apró különbség a gyakorlatban óriási lehet. A „mikrózható” felirat ugyanis nem hivatalos minősítés. A gyártók maguk dönthetik el, hogy ráteszik-e a címkét, és ez legfeljebb iránymutatás, de semmiképp sem garancia arra, hogy az adott anyag teljesen biztonságos. A legnagyobb hibát sokan ott követjük el, hogy újra és újra használjuk a régi, karcos műanyag dobozokat. Ezek a sérülések szabad utat engedhetnek a vegyi anyagoknak, amelyek az ételbe kerülhetnek. Ha egy tároló megkopott, eldeformálódott, megrepedt vagy már nem zár rendesen, ideje megválni tőle, függetlenül attól, mit ír a csomagolás.
A másik gyakori hiba, hogy a fagyasztóból egyenesen a mikróba tesszük az ételt. Az üveg és a kerámia hirtelen hőmérséklet-változás hatására megrepedhet, sőt szét is robbanhat. Érdemes hagyni, hogy az edény szobahőmérsékleten egy kicsit felengedjen, mielőtt melegítésre kerül. Ha biztonságos anyagot keresünk, a legjobb választás továbbra is az
és a kerámia. Ezek jól tűrik a hőt, és nincsenek bennük olyan adalékanyagok, amelyek hevítéskor az ételbe juthatnának. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy a díszes, mázas kerámiák olykor ólmot tartalmazhatnak, és ez a hő hatására kioldódhat.
A műanyag azonban már más kérdés. Bár sok tárolón ott díszeleg a „mikrózható” címke, a kutatások szerint a melegítés hatására mikroműanyagok szabadulhatnak fel belőlük. A legnagyobb veszélyt a BPA-t (biszfenol A) tartalmazó polikarbonátok jelentik, amelyek hormonális zavarokat okozhatnak. Még a „BPA-mentes” változatok sem teljesen kockázatmentesek, bár ezek közül a #5-ös jelölésű, polipropilénből készült tárolók számítanak a legjobb választásnak.
A szakértők szerint a legbiztonságosabb döntés az, ha egyáltalán nem használunk műanyagot a mikróban. De ha valaki mégis ragaszkodik hozzá, fontos, hogy az edény ne legyen karcos, és csak rövid ideig melegítsünk benne ételt. A papír is gyakori megoldás, de nem mindegy, milyen. A sima, fehér papírtörlő és az egyszerű, mintázat nélküli papírtányér általában rendben van, viszont a színes, viaszolt vagy újrahasznosított papír nem biztonságos. Ezek a mikróban füstölhetnek, megolvadhatnak vagy akár vegyi anyagokat is kibocsáthatnak.
És végül ott a fém, az abszolút tiltólistás anyag. Nem azért, mert mérgező, hanem mert visszaveri a mikrohullámokat, így nem melegíti az ételt, ellenben szikrákat okozhat, ami tűzveszélyes. A mikrohullámú sütő kétségkívül megkönnyíti az életet. De mint minden kényelmi eszköznél, itt is érdemes tudni, hogyan használjuk okosan. A biztonságos melegítés alapelvei tehát egyszerűek.
Használjunk üveget vagy kerámiát, kerüljük a műanyagot és a fémet, és ne melegítsünk hirtelen hőmérséklet-változásnak kitett edényben. A mikró nem ellenség, csak meg kell tanulnunk együtt élni vele. És ha tudjuk, milyen anyag hogyan viselkedik benne, akkor valóban a segítségünkre lesz, nem pedig a konyha rejtett veszélyforrásaként vesz részt az életünkben.
