A projekt 1951-re nyúlik vissza, amikor Henry Ford II beleegyezett, hogy közös fejlesztés lehetőségét vizsgálják meg egy olasz autógyárral.
A Cisitalia 808XF az 1950-es évek elején az olasz stílust párosította a Ford V8-as erőforrásával, de Dearborn végül túl drágának találták az álmot. Az autóipar tele van olyan projektekkel, amelyek csendben haltak meg tárgyalótermekben, és ez pont egy ilyen, amiről valószínűleg még sosem hallottál. A Cisitalia 808XF, amelyet ebben a hónapban árvereznek, egy olasz–amerikai együttműködés gyümölcse volt, és kis híján évtizedekkel a De Tomaso Pantera előtt vitte volna el az európai GT-k csillogását a Ford amerikai márkakereskedéseibe.
Az ötlet egyszerű volt. Az elegáns olasz formatervezést ötvözni a könnyen hozzáférhető Ford-mechanikával, és így létrehozni egy stílusos, megfizethető sportkocsit az amerikai piac számára, amelyet akkoriban épp az MG és a Jaguar láz fertőzött meg. Európai elegancia, amerikai szervizelhetőség és V8-as erő, nagyjából ez volt a cél.
A prototípus nehéz melóit a Cisitalia végezte. A 808XF – nevét X alakú alvázáról és a Ford-alapú hajtásláncról kapta – egy Giovanni Savonuzzi által tervezett házon belüli vázat használt, a karcsú, fix tetős kupé karosszériát pedig a Ghia készítette. A motorháztető alatt egy 255,6 köbhüvelykes (4,2 literes) Mercury flathead V8 volt, két Holley karburátorral, melyhez egy háromfokozatú kézi Ford-váltó kapcsolódott.
Papíron nyerő ötletnek tűnt, és élőben is fantasztikusan nézett ki. De amikor a kész autót 1952-ben az USA-ba szállították a végső értékelésre, jött a kijózanodás. A Ford mérnökei és pénzügyesei arra jutottak, hogy a gyártási költségek túl magasak, így a projekt nem lenne életképes. És ez így maradt akkor is, amikor két további prototípus készült Vignale-karosszériával. A zöld lámpa sosem érkezett meg.
Így az autóból nem lett Amerika első olasz karosszériás Ford sportkocsija. Helyette 7 500 dollárért hirdették a Road & Trackben, majd bemutatták az 1953-as New York-i Nemzetközi Motorsport Kiállításon. Később magántulajdonba került, hosszú évtizedekig a radar alatt maradt, majd alapos restauráláson esett át, amely visszaadta az eredeti metálkék fényezést és a korhű részleteket.
Ma az autó egyszerre időtlen formatervezési emlék és mérnöki különlegesség, amely a Ford felfüggesztési és fékalkatrészeit kombinálja az olasz kézművességgel és luxussal. Hihetetlen módon ugyanannak a családnak a birtokában van 1960 óta, a jelenlegi tulajdonosánál pedig 48 éve. Bár a Ford végül elengedte a projektet, a „sportos GT, strapabíró Detroit-mechanikával” koncepciója nem halt meg.
A márka 1955-től hatalmas sikert aratott a Thunderbirddel, amelynek gyártása jóval olcsóbb volt, mint amibe a 808XF került volna. Az 1970-es évek elején pedig V8-as motorokat szállított a szintén olasz gyártású De Tomaso Panterához, amelyeket a Lincoln–Mercury hálózatán keresztül árult, egészen 1975-ig, amikor a minőségi problémák miatt a Ford türelme elfogyott és kiszállt a projektből.
A gyönyörű Cisitalia teljes aukciós hirdetését a Bring a Trailer oldalán lehet megnézni.
