A Bugatti nem bír elszakadni a múltjától, és miért is tenné, amikor náluk készült a modern hiperautók ősatyja?
A Bugatti hivatalosan is megerősítette, hogy a Veyron 20. évfordulója alkalmából egy egészen különleges, „one-of-one”, azaz egyetlen példányban készülő mesterművel tiszteleg a modell előtt, amely annak idején újradefiniálta a sebesség fogalmát. A közösségi médiában közzétett rövid kedvcsinálók alapján az új autó sziluettje, tükrei és az utascella ívei egy az egyben az eredeti Veyront idézik, sőt, még a jellegzetes könnyűfém keréktárcsák is visszatérnek.
A vörös fényben úszó felvételeken jól látszik, hogy a dizájn az első sorozatgyártású modellt másolja. A klasszikus vörös-fekete fényezés, a bézs belső tér és a finom alumínium részletek mind a 2005-ös debütálást juttatják eszünkbe. Az igazi döbbenet azonban a karosszéria alatt rejlik, ugyanis a mérnökök nem a régi technikát porolták le, hanem a Chiron legdurvább szívét ültették a Veyron vázába.
A motortérben a legendás, 8,0 literes, négy turbóval lélegeztetett W16-os erőforrás legfrissebb változata kapott helyet, amely elképesztő, 1578 lóerős teljesítményre képes. Ez azt jelenti, hogy az évfordulós modell messze lepipálja az eredeti Veyron Super Sportot is, amely „csupán” 1200 lóerőt tudott felmutatni. Ez a különleges hibrid megoldás – a Veyron külseje a Chiron Super Sport erejével – az abszolút csúcsot képviseli a márka történetében.
Bár azt még titkolják, hogy a futóművet és a fékrendszert mennyire hangolták át, borítékolható, hogy a technológia minden téren felnőtt a modern elvárásokhoz. Ez a különleges projekt a Bugatti új „Solitaire” programjának része, amely évente maximum két egyedi alkotást engedélyez a világ leggazdagabb gyűjtői számára.
A hivatalos bemutatót 2026. január 22-re tűzték ki, pontosan húsz évvel azután, hogy az első Veyron legördült a gyártósorról. Bár az ára még nem publikus, szinte biztos, hogy egy felfoghatatlan, több millió eurós összegről van szó, és az autót valószínűleg már rég lefoglalta egy kiemelt ügyfél. A Veyron visszatérése nemcsak egy nosztalgikus gesztus, hanem tisztelgés Ferdinand Piëch álma előtt, egy olyan autó előtt, amely kényelemben és luxusban tudta átlépni a 400 km/órás álomhatárt.
