A Buffalo Billt alakító Ted Levine szerint az A bárányok hallgatnak-nak van egy olyan aspektusa, amely mai szemmel nézve már kifejezetten bántó és problémás.
Az 1991-ben bemutatott A bárányok hallgatnak valóságos bravúrt hajtott végre. Elnyerte az öt legfontosabb kategória mindegyikét, hazavihette a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek, a legjobb férfi és női főszereplőnek, valamint a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó szobrot is.
Ez még a legnépszerűbb drámák esetében is ritkaság, nemhogy egy olyan mozinál, amelynek központjában egy kannibál pszichológus áll, aki előszeretettel fogyaszt emberi májat lóbabbal és egy kiváló Chiantival. Azonban ahogy a film a 35. évfordulójához közeledik, bizonyos részletei már korántsem tűnnek olyan megkérdőjelezhetetlennek, mint bemutatásakor.
Sok kritikus és néző érzi úgy, hogy az elsődleges gyilkos, Jame Gumb – vagy ahogy a köznyelv ismeri, Buffalo Bill – karakterének nemi identitása szükségtelenül démonizálja a transznemű embereket. Ezzel a véleménnyel ma már maga a karakter megformálója, Ted Levine is mélyen egyetért. A színész a The Hollywood Reporternek adott nyilatkozatában nyíltan és határozottan fogalmazott.
Szerinte rendkívül szerencsétlen, hogy a film gonosztevőként tüntette fel ezt az identitást, és kijelentette, hogy ezt ma már egyenesen hibás megközelítésnek tartja. A Thomas Harris regénye alapján készült mű elsősorban Anthony Hopkins zseniális alakításáról és Jodie Foster Clarice Starlingjának dinamikájáról maradt emlékezetes.
A cselekmény motorja azonban Gumb üldözése, aki a történet szerint azért gyilkol nőket, hogy a bőrükből készítsen magának új, női testet. Levine elismerte, hogy az elmúlt évtizedek során sokat tanult a transzneműek helyzetéről és a nemi identitás valóságáról, és ma már látja azokat a sorokat a forgatókönyvben, amelyek sajnálatos módon erősítik a sztereotípiákat.
A színész kiemelte, hogy a transz közösség tagjaival való közös munka és a kultúrájuk mélyebb megismerése gyökeresen megváltoztatta a látásmódját. Bár a film és a regény is tartalmaz olyan sorokat, amelyek igyekeznek leszögezni, hogy Gumb nem klasszikus értelemben vett transznemű.
Ezek a magyarázatok eltörpülnek amellett a káros popkulturális hagyomány mellett, amely a nemi fluiditást rendszeresen a gyilkos hajlamokkal mossa össze, ahogy azt korábban a Psycho vagy a Gyilkos kilátások is tette. Még a néhai rendező, Jonathan Demme is megbánta később, hogy filmje táptalajt adhatott a transzfóbiának.
És talán nem véletlen, hogy következő munkája, a Philadelphia már sokkal empatikusabban fordult az LMBTQIA+ közösség felé. Ted Levine végül hozzátette, ő maga sosem transzként vagy melegként játszotta Gumbot, inkább egy súlyosan torzult személyiségű férfiként, és reméli, hogy az utókor számára is ez a megközelítés marad majd meg a karakter lényegének.
