Egy friss, 100 millió embert érintő amerikai kutatás szerint a sosem házasodott felnőtteknél magasabb a daganatos betegségek kialakulásának kockázata, de a szakértők szerint azonban nem a gyűrű, hanem az életmód a kulcs.
A Cancer Research Communications szakfolyóiratban megjelent nagyszabású tanulmány rávilágított egy különös statisztikai összefüggésre. Azok a felnőttek, akik soha nem voltak házasok, jelentősen nagyobb eséllyel néznek szembe rákos megbetegedéssel, mint házas vagy korábban házas társaik.
A kutatók nyolc év adatait elemezve megállapították, hogy a sosem házasodott férfiaknál 70%-kal, a nőknél pedig 85%-kal magasabb a rákkockázat. Különösen drasztikus a különbség a méhnyakrák esetében, ahol a nem házas nők körében háromszoros gyakoriságot mértek. Dr. Paulo Pinheiro, a Miami Egyetem professzora és a tanulmány társszerzője azonban hangsúlyozza, a cél nem az, hogy mindenkit házasságba kergessenek a rákmegelőzés nevében, hanem az, hogy megértsük a bejegyzett együttéléssel gyakran együtt járó, védelmet nyújtó magatartásmintákat.
Az orvosok szerint a jelenség mögött több, jól azonosítható ok áll. Egyrészt a házas emberek hajlamosabbak az egészségesebb életmódra, mivel kevesebbet dohányoznak, mérsékeltebben fogyasztanak alkoholt és jobban odafigyelnek az étkezésükre. Másrészt ott van a „társadalmi kontroll” faktora. A házastársak gyakran egymást noszogatják, hogy menjenek el a szűrővizsgálatokra.
Statisztikák igazolják például, hogy a házas férfiak 20%-kal nagyobb eséllyel mennek el vastagbélrák-szűrésre, egyszerűen azért, mert van mellettük valaki, aki emlékezteti őket a prevenció fontosságára. Ezzel szemben a szingli életmód olykor nagyobb szociális izolációval járhat, ami a legújabb kutatások szerint önmagában is növelheti a gyulladásos folyamatokat és a betegségek kockázatát a szervezetben.
Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy nem a házassági anyakönyvi kivonat bír gyógyító erővel. A szakértők szerint egy tartós élettársi kapcsolat, egy szoros baráti kör vagy egy támogató közösség ugyanolyan védőhatást fejthet ki, mintha meggyűrűznénk egymást. A lényeg a szociális támogatás és a közös felelősségvállalás az egészségért.
Dr. Lorna McNeill, a texasi MD Anderson Rákkutató Központ munkatársa rámutatott, a sosem házasodott csoportba a statisztika azokat is besorolta, akik hosszú távú, elkötelezett párkapcsolatban élnek, így náluk valószínűleg a házasokéhoz hasonlóan kedvezőbbek a mutatók. A tanulság tehát nem az, hogy azonnal le kell tölteni egy társkeresőt az egészségünk érdekében.
Sokkal inkább arról van szó, hogy aki egyedül él, annak tudatosabban kell odafigyelnie a megelőzésre. Ha nincs ott egy partner, aki „nyaggasson” minket a rendszeres orvosi ellenőrzés vagy az egészséges vacsora miatt, nekünk kell ezt a fegyelmet kialakítanunk, vagy egy támogató baráti kört bevonnunk az egészségmegőrzésbe. A rák összetett betegség, és bár a kapcsolati státuszunk egy fontos jelzőrendszer, a sorsunkat továbbra is a tudatos döntéseink és a rendszeres szűrések határozzák meg leginkább.
