Ha azt gondolnánk, hogy a hordható kütyük korunk vívmányai, akkor nagyot tévedünk.
Bár napjainkban, 2026-ban a viselhető kütyüket (wearables) leginkább az okosórákkal és az intelligens gyűrűkkel azonosítjuk, ezeknek a megoldásoknak az alapjai már több mint egy évszázaddal ezelőtt megjelentek. Az 1920-as évek a technológiai optimizmus korszaka volt, amikor a rádiózás mainstreammé válása és a repülés fejlődése azt sugallta, hogy bármi megvalósítható. Ebben a szellemben születtek olyan eszközök, amelyek bár ma különösnek hatnak, korukban a legmodernebb problémákra kínáltak radikális válaszokat.
A koncentráció sötét kamrája: Az Isolator
Az egyik legkülönösebb találmány Hugo Gernsback 1925-ös „Isolator” sisakja volt, amelyet a Science and Invention magazin címlapján mutattak be. Gernsback, a science-fiction egyik úttörője, saját szerkesztői munkája során tapasztalt figyelemelvonásokat kívánta ezzel orvosolni. A sisak fából készült, belül és kívül parafával bélelték, majd filccel vonták be, hogy a külső zajok nagyjából 75-95 százalékát kiszűrje.
A látást három kis üvegablak biztosította, a légzést pedig egy speciális előlap tette lehetővé. A prototípus egyik legnagyobb kihívása azonban a friss levegő hiánya volt. A viselők 15 perc után elálmosodtak, ezért Gernsback egy oxigéntartályt is csatlakoztatott a szerkezethez, hogy „élénkítse” az alanyt.
Önvédelmi technológia a csuklón
A biztonságtechnika is megjelent a hordható eszközök között. 1927 márciusában Emil Pruss mutatta be „elektromos csuklóvédőjét”, amelyet a sajtó csak „sokkoló óraként” emlegetett. Az eszköz célja a rablók és támadók elrettentése volt.
A korabeli leírások szerint a karóra formájú szerkezet képes volt egy 10 000 voltos feszültségű áramütést leadni, amellyel ideiglenesen eszméletlenné tehették a támadót. Ez a korai „okosóra” tehát nem az egészségügyi adatok monitorozására, hanem a közvetlen fizikai védelemre fókuszált.
Rádió és kényelem: Kalapba rejtett antennák
A hordozható szórakoztatóelektronika is korán megmutatta szárnyait. 1922-ben, amikor az amerikai háztartások kevesebb mint egy százaléka rendelkezett rádióval, a 18 éves H. Day már egy olyan rádióvevőt hordott, amelyet elegáns cilinderje alá rejtett el.
Bár kortársai számára ez a látvány bizarr volt, a mai fülhallgatók és okosszemüvegek világában ez a megoldás már fel sem tűnne az utcaképben.
Csipeszes fülhallgató
Ugyancsak az 1920-as évek végén vált ismertté a csíptetős fülhallgató, amely egy francia feltaláló, Mr. B. B. Bryant nevéhez fűződik. Ezt a „különleges eszközt” a Science and Invention magazin 1927-es júniusi száma mutatta be. A szerkezet egy vékony fémpánt segítségével közvetlenül a viselő fülére rögzítette a vevőegységet.
Bár a fotók alapján mai szemmel kényelmetlennek tűnhetett, a korabeli leírások hangsúlyozták, hogy a készülék rendkívül könnyű, és egyáltalán nem okozott kellemetlenséget a használójának.
