Kiderült, hogy az Egyesült Államok egyik alapítóatyja tökéletesen eltalálta, hogyan fogja a Függetlenség Napját ünnepelni az utókor, csak épp a dátumot nézte el két nappal.
Amikor John Adams 1776. július 3-án levelet fogalmazott feleségének, Abigailnek, elképesztő pontossággal látta előre, hogyan fogja a jövő Amerikája ünnepelni a függetlenséget. Parádékkal, játékokkal, fegyverropogással, harangzúgással, máglyákkal és ünnepi fényekkel a kontinens egyik végétől a másikig. Egyetlen apró baki csúszott csak a számításába.
Adams meggyőződéssel állította, hogy július másodika lesz az a történelmi nap, amelyet az idők végezetéig ünnepelni fognak. Bár a politikus jóslata a július 2-i gigantikus bulikról feledésbe merült, történelmileg nagyon is igaza volt. Amikor ugyanis az amerikaiak július negyedikén tűzijátékoznak, valójában két nappal le vannak maradva a tényleges függetlenségtől.
Vagy épp egy bő hónappal korán ünnepelnek, hiszen a nyilatkozat első hivatalos aláírására csak augusztus 2-án került sor, az utolsó delegált pedig csak 1781-ben firkantotta oda a nevét. Adams azért datálta július harmadikán a levelet, mert a Kontinentális Kongresszus egy nappal korábban, július 2-án szavazta meg a Nagy-Britanniától való elszakadást.
Thomas Jefferson első vázlatának finomítása, szerkesztése és véglegesítése azonban még két napig tartott, így a Kongresszus csak július 4-én hagyta jóvá a dokumentumot. Azon az éjszakán John Dunlap nyomdász nagy sietségben nagyjából 200 egyoldalas plakátot nyomtatott ki, amelyeken a hivatalos dátumként július 4-e szerepelt.
Ezeket a röplapokat terjesztették el a formálódó államokban, így a köztudatba is ez a nap égett be a függetlenség hajnalaként. George Washington például már 1778-ban tüzérségi tisztelgéssel és dupla adag rummal ünnepelte a csapatainál a negyedikét. A Kongresszus végül csak 1870-ben nyilvánította július 4-ét fizetés nélküli, majd 1938-ban fizetett szövetségi ünneppé.
John Adams ezt a hivatalos elismerést már nem élhette meg: napra pontosan a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának ötvenedik évfordulóján, 1826. július 4-én hunyt el – pontosan két nappal azután a dátum után, amelyet ő maga a legemlékezetesebb korszaknak szánt Amerika történelmében.
