A második világháború egyik legkritikusabb és legsorsfordítóbb katonai művelete, a normandiai partraszállás a „19-re lapot” jelenség abszolút királya.
Kép: Credit: Chief Photographer’s Mate (CPHoM) Robert F. Sargent / Public Domain
A szövetségesek normandiai invázióját megelőzően három különálló meteorológus csapat dolgozott teljes titoktartásban, hogy előrejelezze a viharos angol csatorna feletti időjárást. Az 1944 májusa és júliusa közötti időszakban a pusztító viharfrontok miatt mindössze 4 olyan lehetséges dátum mutatkozott, amikor a partraszállás egyáltalán szóba jöhetett, ám a siker esélye még ezeken a napokon is alig 1 a 13-hoz volt.
A Readingi Egyetem és a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központjának (ECMWF) kutatói modern adat-rekonstrukciós technológiával modellezték át, hogyan néztek volna ki a műholdképek 1944. június 6-án, a D-nap reggelén. Az eredmények megdöbbentő pontossággal mutatják meg, hogy a szövetséges erők mindössze egy apró, néhány órás időjárási ablakot tudtak kihasználni a felhőtakaróban ahhoz, hogy végrehajtsák a történelem legnagyobb tengeri és légi invázióját.
A korabeli észlelések és a modern klímamodellező reanalízis eszközök segítségével most elkészítették azokat a virtuális műholdképeket, amelyek hűen szemléltetik, mennyire elkeseredett küzdelem folyt a természet elemeivel, mielőtt közel 160 ezer amerikai, brit és kanadai katona megrohamozta Franciaország tengerpartjait.
A szimulált műholdas felvételek tanúsága szerint a D-nap előtti napokban tomboló viharok után június 6-án reggel egy egészen keskeny, felhőmentes sáv nyílt meg Dél-Anglia és Észak-Franciaország felett. A szövetségesek főparancsnoka, Dwight D. Eisenhower tábornok számára az időjárás jelentette a legnagyobb kockázatot, hiszen a sűrű felhőzet lehetetlenné tette volna a szövetséges légierő számára a partra szállók fedezését a német páncélosok és tüzérség ellen.
A túl erős szél emellett meghiúsította volna a ejtőernyősök ledobását a stratégiai fontosságú hidak és útkereszteződések biztosítására. A meteorológiai elemzések megerősítik, hogy ha a hadművelet akár csak egyetlen nappal korábban indult volna, vagy a tervezetthez képest néhány órával csúszik, a csatorna feletti ítéletidő csírájában fojtotta volna el az inváziót, teljesen átírva a második világháború kimenetelét.
A Readingi Egyetem klímakutatói szerint az új rekonstrukciós képek tökéletesen rávilágítanak arra, hogy a német golyók és gránátok mellett a szövetséges katonáknak az időjárás törékeny egyensúlyával is meg kellett küzdeniük a győzelemért.
