A Focus egy zseniális autó volt, most viszont búcsút kell intenünk neki.
A Motor1 egy érdekes, és hosszú cikket szentelt a Ford Focus-nak, ami 1998-ban, az Escort utódjaként mutatkozott be, és azonnal kitűnt „New Edge” formavilágával. Nem csak jól nézett ki, de vezetni is fantasztikus élmény volt, köszönhetően Richard Parry-Jones-nak és csapatának. A trükkös „Control Blade” futómű olcsóbban, csendesebben és jobban működött, mint a konkurenseké, így a Focus olcsón kínált igazi vezetési élményt.
A kínálat széles volt, hiszen volt ötajtós, szedán, kombi, szóval tanulóvezetőktől a családokig, egyaránt ideális társ volt. A sportmodellek pedig legendává tették. Az ST170 után jött a turbós RS, 212 lóerővel és 6 másodperces gyorsulással, amely egy egész generációnak mutatta meg, mit tud egy „hot hatch”.
A második generáció nagyobb és kifinomultabb lett, de már nem olyan penge. Az ST viszont új színt vitt a palettába az öthengeres turbómotorral, az RS pedig 301 lóerővel, brutális zöld fénnyel és látványos szárnnyal örökre beírta magát a rajongók emlékezetébe. 2010-ben jött a harmadik széria, immár globális modellként. A dizájn megosztó volt, de a vezethetőség maradt a régi. Az ST remek volt, az RS pedig minden idők egyik legjobb „hiperhatch”-e. Összkerekes, 345 lóerős Ecoboost motorral és drift móddal, amivel bárki csúszkálhatott.
A negyedik, 2018-as Focus már a prémiumra hajtott, tele extrákkal és technológiával, de RS nem készült belőle. Az ST 276 lóerővel és sperrdiffivel így is élvezetes volt, de közben a piac eltolódott a SUV-k és az elektromos autók felé. Előbb a Fiesta tűnt el, majd a Focus is sorra került.
A Focus egyszerre volt praktikus, elérhető árú és élvezetes, milliók első autója, első útjai, első élményei kötődnek hozzá. Most véget ér egy korszak, de a rengeteg legyártott példány miatt nem fog egyik napról a másikra eltűnni az utakról. Egy megkímélt, harmadik generációs RS pedig biztosan kincs lesz a jövőben.
