Az Artemis II küldetés résztvevőinek a kilövéstől kezdve borsot tör az orra alá az űrvécé, és bár a legénység mindent megtesz, hogy rendesen funkcionáljon, a hiba valódi oka a mérnökök számára is rejtély.
Az Artemis II küldetés, amely több mint 50 év után az első emberes út a Hold térségébe, egyben a legmodernebb űrvécé, az Universal Waste Management System (UWMS) első mélyűri tesztje is. A gondok már az április 1-jei start után néhány órával megkezdődtek, amikor a vizeletgyűjtő ventilátor elakadt.
Christina Koch asztronauta ugyan gyorsan kiérdemelte az „űrvízvezetékszerelő” büszke címet, miután sikeresen elhárította a hibát, de a nyugalom nem tartott sokáig. Április 3-án a legénység égett szagot jelentett a vécé környékéről, ami kísértetiesen hasonlított az első napi meghibásodáskor tapasztalthoz, ám az irányítóközpont szerint ez csupán a higiéniai fülke ajtajánál lévő szigetelés kipárolgása lehetett, így a használat folytatódhatott.
A valódi fejtörést azonban a vizelet űrbe való ürítése okozza. A rendszer jelenleg is küzd a tárolt folyadék kiürítésével, amit kezdetben a kivezető nyílás megfagyásának tulajdonítottak. Annak ellenére, hogy az Oriont „napozó” állásba fordították, hogy a napsugárzás felolvassza az esetleges jeget, és a belső fűtőegységeket is maximálisra tekerték, a dugulás nem szűnt meg.
A mérnökök legújabb hipotézise szerint nem fagyásról, hanem egy váratlan kémiai reakcióról van szó. A vizelet tartósítására használt vegyszerek és a vizelet összetevői olyan szilárd hordalékot hozhattak létre, amely eldugította a szűrőket. Emiatt a legénységnek időnként a „tartalék megoldáshoz”, vagyis a speciális gyűjtőzsákokhoz kell folyamodnia, amíg a vécé tartálya meg nem telik.
A NASA hangsúlyozza, hogy az Artemis II pont azért egy tesztrepülés, hogy az ilyen gyerekbetegségeket még azelőtt kiszűrjék, hogy megkezdenék a tartós holdfelszíni tartózkodást vagy a Mars-utazást. Rick Henfling repülésirányító szerint a rendszer alapvetően működőképes, de a teljes hibaelemzésre csak azután kerülhet sor, hogy az Orion április 10-én, péntek este (magyar idő szerint szombat hajnalban) landol a Csendes-óceánban, San Diego partjainál. A legénység türelme és Koch szakértelme addig is kulcsfontosságú, hiszen ahogy a mondás tartja, a vécé az a hely, amire az ember nem gondol… egészen addig, amíg el nem romlik, különösen több százezer kilométerre az otthonától.
