Az álmatlanság egyidős az emberiséggel, ám míg ma a szakemberek a képernyők kikapcsolását és a rendszeres ritmust javasolják, a múltban egészen hajmeresztő, sokszor kifejezetten káros praktikákhoz folyamodtak a kétségbeesett virrasztók.
A brit Tudor-korban (1485–1603), ahol a nehéz ételek kerülésével már egészen modern alváshigiénés elveket is követtek, élt egy rendkívül különös hagyomány. Egy jéghideg almát helyeztek a fejükre lefekvés előtt. Bár ma már senki sem tenne ilyet, a módszer mögött rejlő logika – miszerint a test és a fej lehűtése serkenti a melatonintermelést – tudományosan megalapozott volt.
Kevésbé volt viszont tudományos az az erzsébetkori népi gyógymód, amely szerint a lábfejeket mogyorós pele zsírjával kellett alaposan bedörzsölni. A logikát itt az szolgáltatta, hogy a pelék legendásan jó alvók, hiszen képesek akár 11 hónapon át egyhuzamban téli álmot aludni, így a néphit szerint a zsírjuk átvehette ezt a képességet.
A történelem legsötétebb alvásjavító módszerei kétségkívül a különféle mérgek és kábítószerek használatához köthetők. Az ókori Görögországban az orvosok gondolkodás nélkül írtak fel nadragulyát, beléndeket vagy ópiumot az álmatlanságra. A 19. században pedig a hírhedt „Mrs. Winslow-féle nyugtató szirup” tiszta morfiumot tartalmazott, amelyet csecsemőknek és kisgyermekeknek adtak a fogzási fájdalmakra és sírásra, nem egyszer tragikus, halálos kimenetellel.
Kevésbé volt veszélyes kísérlet az álmatlanság ellen, de annál furcsább az ókori egyiptomiak és a viktoriánus angolok kedvence, a „saláta-ópium” vagy salátaleves. Bizonyos salátafélék ugyanis egy laktukárium nevű, enyhe nyugtató hatású anyagot választanak ki, amit előszeretettel fogyasztottak a pihentető alvás reményében.
A higiénia és a szagok terén is akadtak olyan módszerek, amelyek ma valószínűleg inkább ébren tartanák a modern embert. Hannah Glasse 1760-ban megjelent háztartási kézikönyvében azt tanácsolta a mocsaras vidéken élőknek, hogy tegyenek tehénürüléket az ágy végébe, mivel az hatékonyan távol tartja a legyeket és a rovarokat az éjszaka folyamán.
Ha a trágyaszag nem lett volna elég, egy másik népi bölcsesség a mai napig hódít az interneten. Egy tál szeletelt hagymát kell az ágy mellé helyezni. Bár a hagyma tartalmaz minimális triptofánt és cisztein-szulfoxidot – amelyek elméletileg természetes nyugtatók –, a tudomány szerint a felszabaduló mennyiség édeskevés az alváshoz.
Végül, ha valaki 1637-ben fordult orvoshoz, Tobias Venner azt javasolhatta neki, hogy ecetbe áztatott kenyeret kötözzön a lábára. Ez a trend gyorsan kikopott, valószínűleg azért, mert a mosógépek előtti korszakban senkinek sem hiányzott az ágyneműk napi szintű, ecetszagú nagymosása.
