A District 9 és a Chappie zseniális, vizuálisan úttörő rendezője, Neill Blomkamp olyat tett, amit a sci-fi rajongók és a kritikusok egy emberként képtelenek megbocsátani neki.
Neill Blomkamp nevét a sci-fi rajongók aranykeretbe foglalták a District 9 nyers, dokumentarista és zseniális vizuális világa miatt, és a rendezőnek még az olyan későbbi, megosztóbb munkáit is sokan megbocsátották, mint az Elysium vagy a Chappie. A legújabb projektjével azonban Blomkamp átlépett egy olyan határt, amit a közönség és a kritikusok szerint nem kellett volna.
Július tizenkilencedikén az X-en mutatta be a legfrissebb, Nightborne című horror-rövidfilmjét, amely teljes egészében mesterséges intelligencia segítségével készült. A rendező büszkén hivatkozott az anyagra úgy, mint az első teljes AI-filmes tesztjére, amelyet a Seedance 2.0 nevű generatív videószoftverrel hozott össze.
Ha ez nem lenne elég a sokkhoz, Blomkamp azt is bejelentette, hogy az újonnan alapított Barley Studios nevű vállalkozásán keresztül a jövőben egy egész estés, mozifilm terjedelmű projektet is szeretne ugyanezzel a technológiával tető alá hozni.A kisfilm története szerint az amerikai hadsereg egyik női katonája kómába esik, miután a helikopterét lelőtték, majd egy szigorúan titkos fekete művelet, a Project Nightborne keretében egyfajta zombi-katonává változtatják át.
Bár a neten felbukkanó generatív videók között néha látni vizuálisan megkapó vagy sokkoló kísérleteket, Blomkamp műve a kritikusok szerint a legapróbb művészi értéket is nélkülözi. A rendezőt láthatóan annyira lenyűgözte az a tény, hogy az AI-eszközök kimenetei első pillantásra úgy néznek ki, mintha egy valódi, méregdrága 8K-s kamerával vették volna fel őket, hogy a végterméknél fel sem tűnt neki – vagy szimplán nem érdekelte –, mennyire steril és lélektelen lett az egész.
A néző a vizuális csillogás ellenére semmit nem érez a képsorok láttán, a folyamatos, gépfegyver-szerű és ritmustalan párbeszédek pedig kifejezetten idegesítőek. A Nightborne tökéletes és egyben szomorú bizonyítéka annak, hogy az AI-karakterek színészi játéka és érzelmi kifejezőképessége az elmúlt egy évben szinte semmit sem fejlődött. A film minden szinten csalódást keltő, és komoly figyelmeztetés a filmipar számára, hogy a technológia önmagában nem képes pótolni az emberi lelket és a valódi rendezői látásmódot.
