Kipletykálni másokat nem szép dolog, de a tudomány jelen állása szerint, ha a pletyka igazságon alapul, akár jó hatása is lehet.
Bár a pletykálkodás alapvetően elítélendő, tekintettel arra, hogy milyen sokan művelik, nagy az esély arra, hogy a pletyka valamilyen módon mégis hasznos lehet. A Philosophical Transactions of the Royal Society B Biological Sciences magazinban megjelent tanulmány a pletyka matematikai modelljének továbbfejlesztését tartalmazza, amelyért hét ország tizenegy kutatója (köztük a magyar Számadó Szabolcs) megkapta az IgNobel-díjat, azaz a Nobel-díj paródiáját.
A kutatók egy egyszerűsített matematikai modell segítségével vázolták fel a pletyka kimenetélnek lehetséges forgatókönyveit – foglalja össze a tanulmányt a Science Alert. Háromszögmodellel szimulálták a pletykát, melynek egyik pillére a pletykáló, másik a címzett, a háromszög csúcsa pedig a harmadik személy, akiről az adott szóbeszéd szól. A kutatás során a tudósok négy különböző társadalmi interakciót játszottak el: olyan szituációkat próbáltak modellezni, amikor a pusmogás előnyös volt a halló félnek, vagy akiről szól, illetve vagy egyikükre, vagy mindkettőjükre negatív hatással volt.
Általánosságban elmondható, hogy a pusmogók őszinte dolgokat terjesztenek, amikor a címzettel és a szóbeszéd tárgyával közös a céljuk, abban az esetben viszont, mikor nem egyeznek a célok – mondjuk egy riválisról van szó -, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy az emberek hazugságot fognak mondani. A tudósok így végül arra jutottak, hogy a pletyka kimenetének fő mozgatórugója az egymásra utaltság, és az, milyen viszonyban vagyunk a másik két emberrel. Ha egy csónakban evezünk, és jót akarunk a címzettnek és a pletyka tárgyának, a pletyka jó hatással lesz az érintett felekre.
[sc name=”facebook” ][/sc]
