Egészen hihetetlen, hogy egykoron milyen sportágak fértek be az olimpiai megmérettetések repertoárjába.
Az újkori olimpia története tele van olyan eseményekkel, amelyeket ma már elképzelhetetlennek tartanánk. Míg a 2026-os nézők a legmodernebb technikai és fizikai teljesítményeket figyelik, a múltban a kreativitás és – sajnos – az élővilág pusztítása is dobogós helyezést érhetett.
1. Uszkárnyírás
Az 1900-as párizsi olimpián állítólag több mint százan versenyeztek abban, ki tudja gyorsabban megnyírni egy uszkár szőrét. A legenda szerint a Bois de Boulogne parkban 6000 néző előtt zajlott a kétórás verseny, ahol a győztes, Avril Lafoule, 17 kutyát szabadított meg a bundájától. Bár sokan vitatják, hogy ez hivatalos sport volt-e, vagy csak egy korai „áprilisi tréfa” (a győztes neve is erre utal: Avril Lafoule ≈ April Fool’s), a történet azóta is az olimpiák egyik legfurcsább városi legendája.
2. Pisztoly párbaj
A 20. század elején, az 1912-es stockholmi olimpián a lövészek nem korongokra, hanem kabátba öltöztetett bábukra lőttek, amelyeknek a mellkasára céltáblát festettek. Csakhogy, létezett egy olyan verziója, amely bár az éremtáblázatot nem befolyásolta, de egymás ellen vívták. Ezt „pisztoly párbajnak” hívták, és bár viaszgolyókat használtak, a visszapattanó lövedékek komoly veszélyt jelentettek a nézőkre, meg hát fájtak is rendesen. Az első világháború után a sportot törölték, mivel a bizottság szerint túlságosan „szimulálta a harcot”.
3. Művészeti versenyek
1912 és 1948 között az olimpiai sportokban nemcsak a test, hanem a szellem is küzdött. A versenyzők arany-, ezüst- és bronzérmet kaphattak festészet, irodalom, szobrászat, zene és építészet kategóriákban. Az egyetlen kikötés az volt, hogy az alkotásokat a sportnak kellett inspirálnia. A bírálati folyamat azonban kaotikus volt. Néha a zsűri annyira elégedetlen volt a színvonallal, hogy ki sem osztották az érmeket. 1954-ben végleg megszüntették, mert úgy vélték, a művészet nem illik a Játékok profiljába.
4. Élő galamblövészet
Mielőtt feltalálták volna az agyaggalamb-lövészetet, a versenyzők valódi madarakra vadásztak. A cél az volt, hogy minél több galambot terítsenek le; két rontott lövés után a versenyző kiesett. Ezt a kegyetlen sportágat csak egyszer, 1900-ban rendezték meg, ekkor több mint 300 galambot pusztítottak el. A győztes a belga Leon de Lunden lett, aki 21 madarat lőtt le zsinórban. Ma ezt a sportot már a jól ismert, élettelen agyagkorongokkal űzik.
5. Szóló szinkronúszás
A „szinkron” szó eredetileg azt jelenti, hogy dolgok egyszerre történnek. Éppen ezért hangzik furcsán a szóló szinkronúszás, amely 1984-ben, 1988-ban és 1992-ben is olimpiai szám volt. Itt az úszónak nem egy csapathoz kellett igazodnia, hanem „csupán” a zenével kellett tökéletes összhangban lennie. Bár a mozdulatok lenyűgözőek voltak, a sportág neve körüli logikai ellentmondás miatt végül kikerült a programból.
