Nem a mozzarella és nem is a parmezán a legnépszerűbb lakója az olasz hűtőknek. A titkos befutó a stracchino, ami lágyságával és frissességével minden mást lemos a tányérról.
Ha valaki bepillant egy olasz család hűtőjébe, jó eséllyel talál ott egy kis téglalap alakú csomagot, amiben egy hófehér, héj nélküli, szinte folyósan lágy sajt rejtőzik. Ez a stracchino (vagy más néven crescenza), amelynek neve az olasz „stracca”, azaz fáradt szóból ered. A legenda szerint ugyanis eredetileg olyan tehenek tejéből készült, amelyek elfáradtak az Alpok legelőiről való őszi levonulás során.
És ez a „fáradt” tej különlegesen gazdag és krémes állagot kölcsönzött a sajtnak. Míg a burrata a tejszínes zsírosságáról, a mozzarella pedig a rugalmasságáról híres, a stracchino valahol a kettő között helyezkedik el. Olyan, mintha a legfinomabb vajat kereszteznénk egy enyhén savanykás, friss krémsajttal. A stracchino igazi varázsa a sokoldalúságában rejlik.
Olaszországban ezt a sajtot előszeretettel kenik ropogós focacciára vagy piadinára (vékony lepénykenyérre), de a legnépszerűbb „római” módja a legegyszerűbb. Egy szelet pirítós, egy vastag réteg stracchino, rajta pedig sós szardella és egy kevés kiváló minőségű olívaolaj. A sós hal és a krémesen lágy, édeskés-savanykás sajt találkozása olyan ízrobbanás, ami után az ember hajlamos elfelejteni minden más feltétet.
De nemcsak hidegen zseniális. Tésztákhoz adva, vagy akár a pizza tetején a mozzarella alternatívájaként is csodákra képes, hiszen hő hatására nem válik gumissá, hanem bársonyos mártássá olvad. Bár sokáig nehéz volt Olaszországon kívül rátalálni, ma már világszerte egyre több kézműves sajtüzem készíti el a saját verzióját, így nem kell feltétlenül repülőre szállni egy falat Lombardiáért.
Mivel friss sajtról van szó, érdemes a vásárlás után pár napon belül elfogyasztani, bár ez ritkán jelent problémát. Aki egyszer belenyal a dobozba, az nehezen teszi le a kanalat. Legyen szó egy gyors vacsoráról mortadellával és pisztácia pesztóval, vagy csak egy egyszerű délutáni nassolásról, a stracchino az a fajta gasztronómiai felfedezés, ami után az ember felteszi magának a kérdést: hogyan élhettem eddig enélkül?
