A Stellantis autóipari óriás – amely olyan márkákat tudhat magáénak, mint az Opel, az Alfa Romeo vagy a Peugeot – meglepő lépésre szánja el magát.
A projekt, amely az „O3U” belső kódnevet viseli, az Opel logója alatt érkezhet meg 2028-ban, de a technológiai alapokat szinte teljes egészében a kínai partner biztosítaná. Ez a váltás egyfajta beismerése annak, hogy az európai gyártók jelenleg képtelenek olyan gyorsan és olcsón fejleszteni elektromos hajtásláncokat, mint kínai riválisaik.
A tervezett Opel SUV a Leapmotor B10-es kompakt modelljének architektúrájára épülne, és bár a külső dizájnt az Opel németországi stúdiójában véglegesítenék, a fejlesztési munka oroszlánrésze – beleértve az elektronikai rendszereket és a szoftvereket – Kínában zajlana. A döntés mögött kőkemény pénzügyi érdekek állnak.
A Stellantis nemrégiben 25 milliárd dolláros leírást könyvelt el, miután kénytelen volt visszafogni az eredetileg túl ambiciózus elektromos autóstratégiáját. A kínai technológia átvétele jelentősen lerövidítené a fejlesztési időt és drasztikusan csökkentené a költségeket, ami elengedhetetlen a BYD-hez hasonló, agresszíven terjeszkedő márkákkal szemben.
Az együttműködés ráadásul nem állna meg az Opelnél. A Stellantis már vizsgálja annak lehetőségét is, hogy az Alfa Romeo egyik jövőbeli modelljét is ugyanezekre a kínai alapokra építsék fel. A gyártást a spanyolországi Zaragozában tervezik, ahol a gyár kapacitásának optimalizálása érdekében egyszerre készülhetnének a Leapmotor saját európai modelljei és az átmárkázott, „kínai lelkű” európai autók.
Bár a Stellantis 2023-ban 1,5 milliárd euróért 20 százalékos tulajdonrészt vásárolt a Leapmotorban, ez az új irány mégis nagy port kavarhat a konzervatív vásárlók körében. Egy Alfa Romeo esetében a „technológiai DNS” elvesztése különösen kényes kérdés, hiszen a márka rajongói eddig pont az egyedi, olasz mérnöki megoldásokat értékelték. Ugyanakkor a piac könyörtelen.
A Stellantis célja, hogy 2028-ra évi 50 000 darabot gyártson ebből az új típusú Opelből, és ehhez a kínai partnerek rugalmassága és költségelőnye jelenleg megkerülhetetlennek tűnik. Úgy tűnik, 2026-ra eljutottunk oda, hogy a nagy európai márkák számára már nem a „Made in Germany” vagy a „Made in Italy” felirat a legfontosabb, hanem az, hogy egyáltalán versenyben tudjanak maradni az elektromos forradalomban.
