Bár az Audi korábban határozottan kijelentette, hogy a V10-es R8 leállításával nem tervez közvetlen utódot, most teljesen váratlanul lerántották a leplet egy olyan középmotoros csúcsragadozóról, ami a márka valaha volt legerősebb és leggyorsabb utcai autója lett.
Kicsivel több mint két évvel azután, hogy az Audi végleg leállította az ikonikus R8 gyártását, a négykarikás márka egy egészen elképesztő, limitált szériás zászlóshajóval tért vissza a szupersportautók elit ligájába. Az újdonság nem az R8 nevet viszi tovább, hanem a történelmi Auto Union (az Audi elődje) színeiben a harmincas évek végén sikert sikerre halmozó legendás olasz autóversenyző, Tazio Nuvolari előtt tiszteleg, miközben formavilágával a tavaly bemutatott Concept C tanulmányautó által előrevetített, radikálisan letisztult dizájnnyelvet vezeti be a szériagyártásba.
A Nuvolari lelke egy plug-in hibrid hajtáslánc, amely egy elképesztő, 10 000-es percenkénti fordulatszámig forgatható, 4,0 literes, ikerturbós V8-as benzinmotorból és három darab axiális fluxusú elektromos motorból áll. A benzinmotor önmagában 789 lóerőt és 730 Nm nyomatékot produkál – ami pontosan megegyezik a konszernen belüli testvérmodell, a Lamborghini Temerario számaival –, ám a mérnökök az Audi-specifikus hangolással és a hajtáslánccal kombinálva együttesen 987 lóerős (1001 lóerős) rendszerteljesítményt préseltek ki a rendszerből.
Ez a brutális érték hajszálpontosan megegyezik a 2005-ben debütált, korszakalkotó Bugatti Veyron teljesítményével, sőt, a Temerarióra is ráver 80 lóerőt, ezzel azonnal letaszítva a trónról az RS e-tron GT Performance modellt. A menetteljesítmények hűen tükrözik a nyers erőt. A Nuvolari mindössze 2,6 másodperc alatt katapultál álló helyzetből 100 km/óra sebességre (egy tizeddel gyorsabban a Lamborghininél), a 200-as tempót 6,8 másodperc alatt éri el, a végsebessége pedig meghaladja a 350 km/órát (217 mph).
A hajtást egy 7,3 kWh-s akkumulátor táplálja, ami csaknem kétszerese a Temerario kapacitásának, így rövidebb távokon teljesen elektromos, tiszta EV-módot is biztosít. Az autóépítésnél az Audi Space Frame alumínium vázat most először kombinálták szinte teljes egészében szénszál-erősítésű polimer (CFRP) karosszériaelemekkel, amit közvetlenül a Formula–1-es tapasztalatok alapján optimalizáltak a súlycsökkentés érdekében.
A technológiai elsők sorát gazdagítják a kovácsolt, központi anyás (center-lock) keréktárcsák, valamint a brutális méretű karbon-kerámia fékrendszer, amely elöl 10 dugattyús nyergekkel harap rá a 420×40 mm-es tárcsákra, hátul pedig 4 dugattyús nyergeket használ 410×32 mm-es tárcsákkal. A versenysportos és F1-es gyökerek az aerodinamikában és a vezérlésben is visszaköszönnek.
A „quattro predictive ride” elnevezésű mechanikus kapcsolat nélküli összkerékhajtás másodpercenként többször, proaktívan elemzi a tapadást és a kanyarsebességet, miközben az aktív hátsószárny három fokozatban automatikusan állítja a leszorítóerőt, amit a sofőr a kormányon elhelyezett forgókapcsolóval is módosíthat.
A választható üzemmódok (E-Hybrid, Balanced, Dynamic, Dynamic+) csúcsát a Track (Versenypálya) mód jelenti, ahol a kipörgésgátló teljesen kikapcsolható, a kormányon lévő gombbal pedig egy valódi F1-stílusú DRS (légellenállás-csökkentő) rendszer aktiválható, amely kiegyenesíti a szárnyat a maximális egyenesvonalú sebesség érdekében.
Az utastérben a sötét, vezetőorientált első zóna éles kontrasztot alkot a Shadow Dune árnyalatú, kényelmes hátsó ülésekkel, és a fém kapcsolók minőségével az Audi vissza kíván térni a prémium anyaghasználat legfelsőbb szintjére, ami a jövőben a tömegmodellekbe is átszivárog majd. Míg a Lamborghini korlátozás nélkül gyártja a Temerariót, az Audi Nuvolari egy méregdrága, szigorúan 499 darabra limitált műszaki exkluzivitás marad, amelynek első példányait 2027 első felében vehetik át a szerencsés tulajdonosok.
