A tudományt is romba döntötte az eszközhasználó osztrák szupertehén.
Az állati intelligenciát vizsgáló etológusok évtizedekig úgy gondolták, hogy a rugalmas, többcélú eszközhasználat szinte kizárólag a főemlősök és néhány kiemelkedően intelligens madárfaj sajátossága, ám egy osztrák házi kedvencként tartott tehén most teljesen átírta a tankönyveket.
Veronika, a tizenhárom éves barna svájci tehén egy ausztriai családi gazdaságban él, ahol tulajdonosa, Witgar Wiegele már több mint tíz évvel ezelőtt észrevette, hogy az állat rendszeresen faágakat vesz a szájába, hogy megvakarja a nehezen elérhető testrészeit. A viselkedésről készült amatőr felvételek végül felkeltették a Bécsi Állatorvosi Egyetem kognitív biológusainak figyelmét is, akik elhatározták, hogy szigorú tudományos kísérleteknek vetik alá a különleges patást.
A kutatók a tesztek során egy felemás, egyik végén durva sörtékkel, a másik végén sima fanyéllel ellátott partvist helyeztek el Veronika előtt, különböző szögekben és pozíciókban a földön. A tehén nemcsak hogy könnyedén felemelte a szerszámot a nyelvével és a fogaival, de elképesztő precizitással igazította meg a szájában, mielőtt használni kezdte volna.
A valódi meglepetés azonban akkor érte a tudósokat, amikor rájöttek, hogy Veronika nem véletlenszerűen használja az eszközt. A vastagabb bőrrel fedett hátát és az oldalát mindig a durva sörtés felével vakarta, míg az érzékenyebb hasi részeit, a tőgyét és a combjai belső felét finoman a sima fanyéllel dörzsölte át. Ráadásul a mozdulatok erejét és sebességét is a megcélzott testtájék érzékenységéhez igazította.
Ez a fajta rugalmas, előre tervezett, többcélú eszközhasználat – amikor az alany ugyanazon tárgy különböző tulajdonságait használja fel eltérő célokra – rendkívül ritka az élővilágban, és a csimpánzokon kívül szinte egyetlen másik fajnál sem dokumentálták ilyen egyértelműen. A kutatók hangsúlyozták, hogy Veronika nem egy genetikai anomália vagy egy „szupertehén”, csupán szerencsés körülmények között nőtt fel.
Mivel házi kedvencként rendkívül sok törődést kapott, sokat volt szabadon és volt ideje kísérletezni, képes volt kibontakoztatni azt a kognitív potenciált, amire a szűk istállókban tartott társainak esélye sincs. A felfedezés rávilágít arra, hogy a haszonállatok szellemi képességeit eddig súlyosan alulbecsültük, és az állatvilág határai sokkal képlékenyebbek, mint azt korábban gondoltuk.
