A NASA közel tizenöt éve a Marson dolgozó Curiosity marsjárója több mint egy évtizednyi légköri mérésének elemzésével újabb szenzációs felfedezéshez juttatta a kutatókat.

A NASA Curiosity marsjárója 2012 óta vizsgálja a marsi egyenlítőtől délre elhelyezkedő, hatalmas Gale-krátert. Bár a szonda korábban már számos bizonyítékot talált arra, hogy a területen évmilliárdokkal ezelőtt folyékony víz hullámzott, a legújabb kutatás egészen más megvilágításba helyezi a vörös bolygó jelenlegi állapotát.
Heather Franz, a NASA Goddard Űrközpontjának izotópgeokémikusa és kutatócsoportja a Curiosity SAM (Sample Analysis at Mars) műszeregyüttese által 2012 és 2025 között gyűjtött légköri szén-dioxid-adatokat vizsgálta meg tüzetesen. Ez a több mint tízéves adatsor az első hosszú távú feljegyzés a marsi légkör szén-dioxidjának izotópos összetételéről.
A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogyan változik a szén- és oxigénizotópok aránya a napszakok és az évszakok váltakozásával. Miközben a nappalok és az éjszakák között nem találtak jelentős eltérést, a marsi tavasz és nyár beköszöntével minden évben határozottan megnőtt a nehezebb oxigén-18 izotópok aránya a légköri szén-dioxidban.

A kutatók számítógépes modellekkel több lehetséges magyarázatot is teszteltek, ám kizárólag egyetlen folyamat volt képes reprodukálni a mért értékeket. A légköri szén-dioxid közvetlen oxigénizotóp-cserét folytat a Gale-kráter felszínén található, rendkívül vékony vízréteggel. A felfedezés tudományos jelentősége óriási, hiszen közvetett bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Mars legmelegebb évszakaiban olyan víz is létezik a bolygón, amely képes kémiai kölcsönhatásba lépni a légkörrel.
Ez azt jelenti, hogy ez a víz nem fagyott jégkristályokba zárva létezik – mint a sarki jégsapkákban vagy a mélyebb felszín alatti tározókban –, hanem mindössze néhány molekula vastagságú, folyékonyszerű filmrétegként vonja be a talaj szemcséit. Heather Franz kiemelte, hogy a mérések kezdetekor senki sem számított ilyen eredményre, hiszen hasonló hosszú távú izotópelemzésre korábban még soha nem volt lehetőség egy idegen bolygón.
A kutatócsoport reményei szerint a jövőbeli Mars-missziók a bolygó más régióiból is gyűjtenek majd hasonló adatokat, ami segíthet feltérképezni, mennyire elterjedt ez a szén-dioxid–víz kölcsönhatás, és pontosabb képet adhat a felszín alatti vízkészletek összetételéről is – ami a későbbi emberes küldetések szempontjából is kulcsfontosságú információ.



