Rejtélyes, pontosan nyolcpercenként ismétlődő rádiójelekre figyeltek fel a csillagászok a mélyűrből, amelyek eredete hónapokon át komoly fejtörést okozott a tudományos világnak.
A különös jelenséget az ausztráliai Murchison Widefield Array (MWA) rádiótávcső-rendszer észlelte először 2024 végén. A GPM J071507−114153 katalógusjelű forrásból 2024 decembere és 2025 szeptembere között összesen 214 darab, rendkívüli pontossággal, nagyjából nyolcpercenként érkező rádióimpulzust rögzítettek a szakemberek.
A kutatók a jelet az úgynevezett hosszú periódusú tranziensek kategóriájába sorolták. Ez az asztrofizikai jelenségosztály viszonylag újnak számít. Bár az első nyomokra már 2005-ben rábukkantak, a tudományos közösség csak 2022 óta vizsgálja őket behatóbban. A hosszú periódusú tranziensek alapvetően különböznek a jól ismert pulzároktól, amelyek gyorsan forgó neutroncsillagokként a másodperc töredéke alatt villannak fel.
Ezzel szemben ezek az újonnan felfedezett források jóval lassabb ütemben – a korábbi, 2022-es és 2023-as megfigyelések során például 18, illetve 21 percenként – sugároznak, ami sokáig megmagyarázhatatlanná tette a fizikai hátterüket. A korábbi vizsgálatok során az ismert tizenkét hosszú periódusú tranziens közül legalább négyről kiderült, hogy kettőscsillag-rendszerekből származnak, amelyeket egy fehér törpe és egy vörös törpe alkot.
Azt azonban eddig nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy a két égitest közül pontosan melyik felelős a lassú rádiójelekért. Az ausztrál Curtin Egyetem kutatócsoportja – Sam McSweeney és Natasha Hurley-Walker vezetésével – több mint száz órányi rádióadat aprólékos feldolgozása után ért el történelmi áttörést.
A mérések tisztasága első ízben tette lehetővé, hogy a csillagászok közvetlenül nyomon kövessék a fehér törpe keringési mozgását a kísérőcsillaga körül, ami egyértelműen bebizonyította, hogy a rádióimpulzusok közvetlenül a halott csillag magjából vagy annak közvetlen környezetéből érkeznek.
A hawaii Keck Obszervatórium optikai mérései emellett megerősítették, hogy a rendszer másik tagja nem egy vörös törpe, hanem egy a Napunkhoz hasonló, G-típusú fősorozati csillag – ilyen párosításból pedig még soha nem észleltek hasonló rádiójeleket. A fehér törpe impulzusai ráadásul lehetővé tették a kutatók számára, hogy több mint ötezer fényév távolságból is megfigyeljék a Naphoz hasonló kísérőcsillag felszínén zajló hatalmas csillagkitöréseket, ami a jövőben teljesen új módszert adhat a csillagászok kezébe a hagyományos távcsövek elől rejtőzködő fehér törpék felkutatásához.
