A prozopometamorfopszia köznyelvi megfelelője a démonarc-szindróma, ami nagyon ritka, viszont a jelensége egészen groteszk.
Az emberi agy arcfelismerő rendszere rendkívül összetett hálózat, amelynek sérülése egészen bizarr észlelési zavarokhoz vezethet. Karl két évvel ezelőtt esett át egy komoly idegsebészeti beavatkozáson egy úgynevezett arteriovenózus malformáció – az erek rendellenes összegabalyodása – miatt, amely súlyos agyvérzéssel fenyegetett.
A műtét során az orvosoknak el kellett távolítaniuk a férfi jobb halántéklebenyének egy részét. A felépülést követően a páciensnél egy rendkívül ritka tünetegyüttes, a prozopometamorfopszia (PMO) egy egészen sajátos formája, valamint úgynevezett palinopszia alakult ki. Utóbbi jelenség azt jelenti, hogy egy korábban látott kép vagy tárgy vizuális lenyomata akkor is megmarad a látómezőben, amikor a tárgy már nincs ott.
Karl esetében ez úgy nyilvánul meg, hogy az agya a korábban látott arcok részleteit – elsősorban a szemeket – rávetíti más arcokra. Mivel reggelente általában a Luna nevű macskája az első élőlény, akire ránéz, a nap folyamán gyakran látja kedvence jellegzetes macskaszemeit barátai és ismerősei arcán.
A folyamat azonban fordítva is működik. Előfordul, hogy egy ismerős nő szemét látja viszont a macskája pofáján, vagy két különböző ember arcvonásait mossa össze az agya. Ezek az epizódok általában néhány óráig tartanak, de néha egy egész napon át fennállnak.
Brad Duchaine, a Dartmouth pszichológiai és agytudományi tanszékének professzora szerint az eset kiválóan rávilágít arra, hogyan dolgozza fel az agyunk az arcokat. Az emberi idegrendszer ugyanis apró alkotóelemekre bontja a látott arcokat, majd összeveti őket a memóriában tárolt mintákkal.
Karl esetében a jobb halántéklebeny sérülése miatt ez az illesztési folyamat akad el. Érdekesség, hogy a Cortex című tudományos folyóiratban publikált tanulmány kísértetiesen emlékeztet egy pontosan 40 évvel ezelőtt, ugyanebben a szaklapban közölt esetre. 1986-ban egy 58 éves nő egy stroke után fél órán keresztül egy uszkár kutya fejét látta a buszon utazó összes utas arcának helyén.
A kutatók munkáját ezúttal a legmodernebb technológia is segítette. Míg korábban a látászavarokkal küzdő betegek élményeit csupán kezdetleges ceruzarajzokkal tudták rekonstruálni, Duchaine csapata Karl vázlatait és szóbeli leírásait betáplálta a generatív mesterséges intelligenciába (konkrétan az OpenAI ChatGPT 5.5 modelljébe).
Ezt követően a pácienssel közösen finomították a képeket, amíg azok pontosan nem tükrözték a férfi látomásait. A szakértők szerint ez az AI-alapú vizualizációs módszer a jövőben alapvető diagnosztikai eszközzé válhat az agyi eredetű észlelési zavarok megértésében és kezelésében, mint ahogy rengeteg sok más dologban is.
