Egy alaszkai szövetségi bíró végleg elutasította a fakitermelő cégek keresetét, így a világ legnagyobb mérsékelt égövi esőerdeje érintetlen marad az utókor számára.
Az alaszkai Tongass National Forest nem csupán Amerika legnagyobb nemzeti erdője, hanem a bolygó egyik legfontosabb szén-dioxid-nyelője és olyan különleges fajok otthona, mint a fehérfejű rétisas, a barna medve vagy a veszélyeztetett, hófehér bundájú Haida-szigeti hermelin. A terület sorsa évek óta jogi csatározások tárgya volt, miután egy fakitermelőkből álló szövetség (köztük az Alaska Forest Association és a Viking Lumber) tavaly perbe fogta az amerikai mezőgazdasági minisztériumot (USDA) és az erdészeti szolgálatot.
A cégek azt követelték, hogy a kormány kényszerítse ki az erdőgazdálkodási tervekben korábban szereplő fakitermelési kvótákat, hivatkozva egy 1990-es törvényre, amely szerint a „piaci igényeket” ki kell szolgálni. Sharon L. Gleason kerületi bíró azonban a múlt hónapban (2026 márciusában) pontot tett az ügy végére, és elutasította a keresetet.
Méghozzá „jogvesztő hatállyal”, ami azt jelenti, hogy a fakitermelők ugyanebben az ügyben soha többé nem perelhetnek. A bíró az ítéletében kimondta, a törvény és a 2016-os erdőgazdálkodási terv nem kötelező érvényű kvótákat, hanem csupán egyfajta „plafont” (felső határt) szabott meg a kitermelésnek.
Tehát a kormánynak mérlegelési jogköre van abban, hogy mennyi fát ad el, és joga volt 2021-ben úgy dönteni (a SASS stratégia keretében), hogy beszünteti az öreg erdők kereskedelmi célú kitermelését. A környezetvédelmi szervezetek, mint a Center for Biological Diversity, ujjongva fogadták a döntést.
Marlee Goska ügyvéd szerint a pernek eleve nem volt jogi alapja, és a bíróság helyesen ismerte fel, hogy az esőerdőt az élővilág, a klímavédelem és a helyi közösségek érdekében meg kell hagyni olyannak, amilyen. A faipar számára ugyanakkor ez a döntés fájdalmas: a Viking Lumber vezetője szerint új kitermelési engedélyek nélkül a cégük valószínűleg csődbe megy. Az ítélet azonban egyértelmű üzenetet küld 2026-ban. A klímaválság idején az érintetlen esőerdők védelme felülírja a rövid távú ipari érdekeket.
