Nagyon úgy tűnik, hogy a Föld körüli űr lassan annyira zsúfolt lesz, hogy abból hatalmas galiba kerekedhet.
A Hawaii szigeti Maui hegyeiben működő LeoLabs legújabb űrradárjának belsejében olyan érzése van az embernek, mintha egy szuperszámítógép belsejébe lépne be. A Scout-S névre keresztelt eszköz mindössze egyetlen 20 lábas, azaz 6 méteres szabványos tengeri konténer méretével vetekszik, ám a mobilitása miatt bárhol a világon felállítható.
Mindössze egy generátorra és egy Starlink műholdas tányérra van szükség ahhoz, hogy a radarállomás órákon belül működésbe lépjen, és elkezdje továbbítani az adatokat. Ebben a megoldásban pikáns irónia rejlik, hiszen éppen a Starlinkhez hasonló műholdkonstellációk robbanásszerű elterjedése hozta létre azt az űrbéli zsúfoltságot, amely miatt az ilyen hordozható megfigyelőrendszerekre égető szükség van a piacon.
Amikor a Szovjetunió 1957-ben fellőtte az első műholdat, több mint fél évszázadra volt szükség ahhoz, hogy az orbitális pályán lévő eszközök száma átlépje az 1000 darabot. Amikor a Starlink 2019-ben útnak indította az első egységeit, még mindig mindössze nagyjából 2000 műhold keringett a Föld körül, mára viszont ez a szám eléri a 16810-et, és ezeknek csaknem kétharmada a SpaceX hálózatához tartozik.
A több mint 27000 km/h sebességgel száguldó eszközök ütközése beláthatatlan következményekkel járhat. A legrosszabb forgatókönyv az úgynevezett Kessler-szindróma bekövetkezése, amikor egyetlen ütközés törmelékek ezreit hozza létre, amelyek láncreakciószerűen újabb és újabb ütközéseket váltanak ki.
Ez a folyamat végleg használhatatlanná tehetné az alacsony Föld körüli pályát, ellehetetlenítve a műholdas kommunikációt és a GPS-alapú navigációt. A problémát nem az ütközésvédelmi algoritmusok hiánya, hanem az üzemeltetők közötti kommunikáció hiányossága okozza. A Föld körüli pályán keringő Starlink műholdak naponta nagyjából 1000 elkerülő manővert hajtanak végre.
Ez a rendkívül magas szám nemcsak értékes üzemanyagot pazarol el, hanem megnehezíti a többi szereplő számára annak előrejelzését, hogy az egységek hol fognak tartózkodni a következő órákban. Bár a technikai háttér és az adatgyűjtés egyre kifinomultabb, a legnagyobb akadályt a geopolitikai feszültségek jelentik.
A katonai és civil szféra összefonódása miatt a nagyhatalmak, köztük Kína és az Egyesült Államok űrhatóságai és magánvállalatai nem léphetnek közvetlen kapcsolatba egymással, ami komoly kockázatot jelent a globális biztonságra nézve. A helyzet megoldásán dolgozó szakemberek szerint az űrbeli helyzetfelismerő iparág árbevétele idén eléri az 1,9 milliárd dollárt.
Bár az alacsony Föld körüli pályán több mint 1,2 millió baseball labda méretű vagy annál kisebb, jelenleg nyomon nem követhető törmelék kering, a szakértők többsége egyetért abban, hogy a műszaki kihívásoknál sokkal nehezebb feladat a megfelelő nemzetközi kommunikációs csatornák kiépítése és a szabályozások összehangolása.
