Komoly veszélybe került a fizikai játékkártyák jövője a Nintendo Switch 2 platformján, miután a belsejükben található memóriachipek első számú beszállítója, a Macronix bejelentette, hogy kivonul a konzolos memóriakártyák piacáról.
A konzolpiacon hosszú évtizedek óta a Nintendo jelenti a fizikai adathordozók és a dobozos kiadások utolsó bástyáját, ám a Switch 2 tavalyi debütálása óta a legsúlyosabb csapás érte a kazettás formátumot. David Gibson, az MST Financial vezető elemzője a hét elején hozta nyilvánosságra, hogy a Tajvanon működő Macronix – amely a Nintendo játékkártyáiban használt flash ROM tárolók fő beszállítója volt – végleg felhagy a Switch-biznisszel.
A döntés oka tisztán gazdasági jellegű. A vállalat legfrissebb pénzügyi jelentése szerint a ROM-tárolók értékesítése egyetlen év alatt a teljes árbevétel 23 százalékáról 5 százalék alá zuhant. A cég meglévő gyártási kapacitásait inkább a lényegesen jövedelmezőbb eMMC és NAND memóriatípusok gyártására csatornázza át, amelyek iránt a globális piacon továbbra is hatalmas a kereslet.
Bár a japán videójáték-óriásnak nem a Macronix az egyetlen chipbeszállítója, a legfontosabb partner kiesése azonnali ellátási és gyártási nehézségeket vetít előre. Szakértők szerint a változás hatásai nem azonnal, hanem a következő hónapokban és években válnak majd igazán érezhetővé.
A kevesebb beszállító elkerülhetetlenül felhajtja a gyártási költségeket, ami arra ösztönzi majd a Nintendót, hogy még agresszívabban terelje a vásárlókat a digitális eShop felé. Mat Piscatella, a Circana elemzője rámutatott, hogy bár az idei évben a Switch 2 megjelenése hozott egy minimális fellendülést az amerikai fizikai szoftvereladásokban, a piac nyomasztó többsége már ma is digitális. Az elemző becslései szerint a fizikai játékoknak kevesebb mint egy évtizedük maradt a piacon, mielőtt végleg kiszorulnának a köztudatból.
A folyamat előszele már idén megmutatkozott, hiszen a Nintendo elkezdte 10 dolláros (kb. 3200 forintos) felárral értékesíteni a fizikai kiadásokat a digitális változatokhoz képest. Így például a saját kiadású Fire Emblem: Fortunes Weave digitálisan 70 dollárba, míg dobozos játékkártyán már 80 dollárba kerül.
A Nintendo legutóbbi pénzügyi beszámolója szerint a platformon realizált eladások csaknem 60 százalékát már a digitális vásárlások teszik ki. A helyzet a harmadik féltől származó, úgynevezett külsős kiadók esetében még drámaibb. A memóriahiány és a magas előállítási költségek miatt a 64 GB-os vagy annál nagyobb kapacitású kártyák gyártása rendkívül drága.
Ennek következtében a legtöbb fejlesztő úgynevezett „game-key card” megoldáshoz folyamodik. A műanyag tokban lévő kártyán valójában nincs rajta a teljes játék, az csupán egy fizikai licenckulcsként szolgál a szerverről való letöltéshez. Bár az ilyen kártyák eladhatók vagy elcserélhetők maradnak, megszűnik a fizikai adathordozók eredeti értéke, hiszen a játék használhatósága a Nintendo szervereinek jövőbeli működésétől függ.
A valóban teljes egészében kártyára írt, nagy költségvetésű AAA címek – mint a The Elder Scrolls V: Oblivion Remastered vagy az Indiana Jones and the Great Circle – máris ritka gyűjtői kincsekké váltak, és a megjelenésük után szinte azonnal elkapkodták őket a boltok polcairól. Igazán pompás kilátások, nemde?
