Bár most épp Barbenheimer lázban ég a fél világ, nem ért véget a rebootok/folytatások kora, a napokban futott be például az új Az ördögőzű-film trailere, de készül a következő, Magyarországon forgatott Alien-film és a kőkemény lelki terrorral operáló dán A látogatás amerikai verziója is. Horrorfilmeket említettünk, nem véletlen, ugyanis mostani cikkünk fókuszában olyan horrorregények állnak, amelyeket nem filmesítettek meg, pedig szinte sikítanak azért, hogy valaki kezdjen már velük valamit – a sok eredetiséget nélkülöző feldolgozás és unalmas folytatás helyett.
Szellemek a fejben
A new england-i Barrett család élete fenekestül felfordul, amikor a tizennégy éves Marjorie-n a skizofrénia jelei mutatkoznak. Mivel az orvosok tehetetlenek, a család a hitbe menekül, és a helyi katolikus paptól kérnek segítséget, aki úgy véli, hogy a lánynak ördögűzésre lenne szüksége. Mivel a család anyagilag nem áll jól, elfogadják a helyi műsorgyártó cég ajánlatát, és A megszállottság címmel valóságshow-t készítenek, amely Barrették természetfeletti megpróbáltatásait mutatja be. A műsor hatalmas siker lesz, de kis idő elteltével leállítják, mert a családi házban olyan rémisztő tragédia történik, amelyre sem a stábtagok, sem a család nem volt felkészülve.
Paul Tremblay 2015-ben megjelent regénye alapvetően pszichológiai horror, amely végig bizonytalanságban és feszültségben tartja az olvasót. A szerzőnek ráadásul sikerült úgy megírnia a történetet, hogy végig a szemünk előtt látjuk a cselekményt, mintha csak egy filmet néznénk. Reméljük azért viszontlátjuk majd egyszer a filmvásznon is.
A falka
Tim Riggs cserkészparancsnok útra kell egy cserkészcsapattal a kanadai vadonba, hogy három napot a csodálatos Falstaff-szigeten töltsenek. A tervezett kaland azonban ijesztő fordulatot vesz, amikor egy ismeretlen, beteges kinézetű férfi látogat el hozzájuk, akinek a szervezetében valami szörnyűség lappang. Nick Cutter 2015-ben megjelent regénye egy igazán gyomorforgató és nyomasztó munka, amely bizonyára sok álmatlan éjszakát okozott az olvasóknak. A szerző maga is bevallja, hogy regénye szerkesztésekor erősen inspirálta Stephen King 1974-ben megjelent klasszikusa, a Carrie, a magyar kiadás hátlapján pedig a 28 nappal későbbet és A Legyek Urát emlegetik referenciaként.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy A falka már egyszer bekerült a filmesek látókörébe, méghozzá a Fűrész horrorfilmsorozat, a Démonok között és az Insidious-tetralógia mögött álló James Wan figyelt fel rá (aki állítólag producerként dolgozik rajta), viszont a bejelentés óta (2019) nem érkezett érdemben hír a projekt háza tájáról, így nem kizárt, hogy a filmből végül nem lesz semmi.
Dracul
Ha létezik olyan horrorregény, ami szinte ordít azért, hogy mozivászonra vigyék (esetleg egy tévésorozatot készítsenek belőle), az Dacre Stoker (Bram Stoker dédunokája) és J. D. Barker 2018-ban megjelent regénye, a Dracul. A sztori Írországban, Bram Stoker fiatalkorában veszi kezdetét, ami cseppet sem volt zökkenőmentes, tekintve hogy a fiú egy súlyos, rejtélyes betegségben szenved, amelyet a legjobb orvosok sem tudnak kikezelni. Hétéves korában azonban Bram éppoly váratlanul, mint ahogyan megbetegedett, meggyógyul, nyoma sincs már az egykori kínzó tüneteknek. Az egyetlen nyom, amin a fiú elindulhat, Ellen dadushoz köthető, így testvérével, Matildával közösen a házvezetőnő nyomába erednek, de az igazságra egyikük sincs felkészülve. Később, felnőttként Bram és Matilda újra nyomozni kezdenek, de ebben ezúttal idősebb testvérük, a későbbi híres orvos, Thornley és a kalandos életű magyar kutató, Vámbéry Ármin is a segítségükre lesz.
A Dracul egy régivágású vámpírsztori, tele vérrel és rettegéssel, épp ezért olyan alkotót tudnánk elképzelni hozzá, aki képes méltóképpen megidézni a jó öreg, „csillogásmentes” vámpírkönyvek atmoszféráját.
Mexikói rémtörténet
A World Fantasy-díjas Silvia Moreno-Garcia regénye az 1950-es évekbeli Mexikóba repíti az olvasót. Noemí Taboada Magaslakba utazik, miután szeretett kuzinja valami mérgezésről, szellemekről, továbbá egy titokzatos végzetről ír levelében. A partik világában otthonosan mozgó Noemít kirázza a hideg az ódon, kísérteties rezidenciától, ráadásul nem is fogadják szívesen, de a lány eldöntötte, hogy így vagy úgy, de segíteni fog bajba jutott rokonán. Az ódon kastélyban minden egyes nap egyre furább és ijesztőbb lesz, a lányt vad, véres látomások, hallucinációk kezdik gyötörni, és egy ponton Noemínak dönteni kell, ha szeretné, hogy unokatestvére és természetesen ő maga is élve megússza ezt a kalandot.
Habár a Mexikói rémtörténetek kapott hideget-meleget az olvasóktól, szerintünk kifejezetten jól működhetne a filmvásznon, már csak a látvány miatt is, ráadásul egy jó rendező még korrigálhatná is az eredeti történet hibáit.
Holt idény
Minden idők egyik legbrutálisabb amerikai horrorregényeként emlegetik a Stephen King által is tisztelt Jack Ketchum művét, a Holt idényt, amely először 1980-ban jelent meg az Egyesült Államokban. A történet egy 17. századi skót legendát vesz alapul, miszerint egy 17. században élő, Alexander Bean nevű férfi elvonulva a társadalomtól egy tenger melletti barlangban húzódott meg a párjával, akivel közösen egy 45 tagú vérfertőző kannibálcsaládot neveltek fel. Hogy a legendából mi igaz, mi nem, ennyi év távlatából már nehéz lenne megmondani, Ketchum mindenesetre egy olyan elborzasztó történetet vett alapul, amely már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy sokaknál kiverje a biztosítékot. A regény fókuszában egyébként három fiatal párocska balul elsült vakációja áll, akiknek – ahogy sejteni lehet – nem a felszedett plusz kilóktól válik rémálommá a nyaralás.
A Holt idény brutalitását jól jelzi, hogy a könyv szerkesztője mondatról mondatra végigment az íróval, hogy melyik rész maradhat benne, melyik nem. Persze még így is bővelkedik a történet vérben, belekben dagonyázós jelenetekben, épp ezért felköthetné a gatyaszárat az a filmes, aki ezt az alkotást a mozivászonra akarná ültetni.
[sc name=”facebook” ][/sc]
