Bár senkinek sem ajánljuk, hogy csak úgy ókori sírkamrákat szagolgasson, könnyen megeshet, hogy a fáraók sírhelyei nem is olyan rossz illatúak, mint azt elsőre gondolhatnánk.
Az ókori egyiptomi sírok szimatolgatása valószínűleg nem tartozik a legközkedveltebb turistaprogramok közé, pedig az is előfordulhat, hogy kellemes meglepetés érné az embert, ha beszagolna egy sírkamrába – már amennyiben eltekintünk a több ezer éves por és bomlás szagától. Egy új kutatás szerint ugyanis az egyiptomi temetkezési rituálékban használt egyes növények, mint például a mirtusz és az immortelle, még közel 2000 évvel a felhasználása után is kimutatható illatanyagot tartalmazhat – írja az IFL Science.
A Pisai Egyetem tudósai mirtusz- és immortelle-mintákat elemeztek, amelyek közül néhány a 19. századból származott, de akadt köztük olyan is, amelyet az ókori egyiptomi Faiyum városában tártak fel, vagyis akár kétezer éves is lehetett. A csapat megállapította, hogy a minták még ennyi év elteltével is kimutatható mennyiségű illatanyagot tartalmaznak, beleértve az ókorban felhasznált virágok is.
A Journal of Analytical and Applied Pyrolysis tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az ókori Egyiptomban széles körben használták az említett virágokat, többek közt a múmiákat díszítettek velük, de szerepük lehetett a temetési rituálék során is. Az immortelle (magyar nevén olasz szalmagyopár) például nem hervad el, ami az örökkévalóság gondolatát erősíthette, arany színe pedig az isteni mivoltra utalhatott.

Ugyanakkor nem csak növények maradhattak meg jó állapotban az egyiptomi sírkamrákban. Mikor 1922-ben a legendás Howard Carter és csapata feltárta Tutanhamon sírját, egy óriási kerámiadényt is találtak, amely mézzel volt töltve. A tudósok pedig nem voltak szívbajosak, megkóstolták a több ezer éves mézet, amelynek az elmondásuk szerint még mindig kellemesen édes íze volt.
[sc name=”facebook” ][/sc]


