Szinte mindenki hallott már a Kínai Nagy Falról, de ez az ikonikus műemlék nem az egyetlen monumentális határrendszer Északkelet-Ázsiában.
Egy nemzetközi kutatócsoport feltérképezett egy szakaszt a kínai középkori falrendszerből (Medieval Wall System – MWS), egy kevéssé ismert és rendkívül távoli falakból, sáncokból és árkokból álló hálózatból, amely Kínán, Mongólián és Oroszországon húzódik keresztül. A kutatók konkrétan a Mongóliában található 405 kilométer hosszú szakaszt vizsgálták, amelyet „mongol ívnek” (Mongolian Arc) neveznek, és ásatásokat végeztek az egyik erődített részénél. A vaskos kőfal helyett azonban csupán egy sekély árkot tártak fel, ami arra utal, hogy a védmű nem hadászati célokat szolgált.
„A célunk az volt, hogy meghatározzuk az erődített terület és a mongol ív funkcióját,” mondta Gideon Shelach-Lavi, a Jeruzsálemi Héber Egyetem régésze az Antiquity tudományos lapban megjelent cikkben. „Vajon katonai rendszer volt, amely az ellenséges hadak ellen védett? Vagy inkább az volt a célja, hogy az állam ellenőrzése alatt tartsa a birodalom peremvidékeit, például a határátlépéseket szabályozza, a polgári nyugtalanságokat kezelje, és kisebb rajtaütéseket akadályozzon meg?”
A MWS közel 4 ezer kilométer hosszan húzódik, és több különböző dinasztia építette ki, köztük a Csin-dinasztia (1115–1234), amely a mai Észak-Kína és Belső-Ázsia egyes részeit is magában foglalta. Bár az erődítményről azt gondolták, hogy vastag kőfalakból állt, a régészek valójában egy földtöltés mentén húzódó, sekély árkot találtak.
Egy ilyen árok nyilván nem tudott volna visszatartani egy támadó sereget, viszont segíthetett az embereket a kapukhoz terelni, és a kínai Csin-dinasztia hatalmának szimbólumaként is szolgálhatott. A fal mentén épített erődök lehetővé tették a katonák vagy őrök számára, hogy figyeljék a jövést – menést. Más szóval, a kutatók szerint a hatalom birtokosai inkább a civil lakosság, állatok és áruk mozgásának szabályozására használták a mongol ívet, nem pedig tényleges katonai védelemre.
Shelach-Lavi vezetésével a kutatók érméket is találtak a Szung-dinasztia (960–1279) korából, vaseszközöket, valamint egy fűtött kőplatformot, amely valószínűleg egyszerre szolgált tűzhelyként és fekhelyként. „A helyőrségi falakba, valamint a belső építményekbe fektetett jelentős erőforrások arra utalnak, hogy az itteni jelenlét egész évben folyamatos volt” – magyarázta Shelach-Lavi. A falat építő dinasztiák nemcsak a hatalom szimbólumaként, hanem kereskedelmet és társadalmi működést lehetővé tévő civil infrastruktúraként is tekintettek erre a rendszerre.
A jövőbeni kutatások segíthetnek jobban megérteni, kik is jártak ezen a fagyos határvidéken évszázadokkal ezelőtt. „A helyszínről vett minták elemzése segít majd feltárni, milyen erőforrásokat használtak a helyőrség tagjai, mit ettek, és hogyan éltek” – zárta gondolatait Shelach-Lavi.
