A mesterséges intelligencia nagyon meggyőző tud lenni, de terapeuta szerepében nem árt óvatosnak lenni vele.
Beszélgetni jó. Akkor is, ha csak ki akarjuk adni magunkból a nap feszültségeit, és akkor is, ha komolyabb kérdések nyomasztanak. És most, hogy a mesterséges intelligencia lassan minden sarkon ott van – az okostelefonban, az appokban, sőt, már a hűtőben is –, egyre többen fordulnak AI-chatbotokhoz lelki támogatásért. Hiszen mindig elérhetők, soha nem unnak meg, és – valljuk be – néha még empatikusabbnak is tűnnek, mint egyes emberek. De vajon tényleg jó ötlet rájuk bízni a lelki világunkat?
Az interneten könnyű találni olyan botokat, amelyek terápiát ígérnek. Van, amelyik barátságos pszichológusként mutatkozik be, van, amelyik csak csendes hallgatóként működik, de mindegyik közös pontja, hogy meglepően meggyőzően tudnak beszélni. Olyannyira, hogy néha még azt is elhisszük, itt egy valódi, segítő szándékú szakemberrel van dolgunk. A gond csak az, hogy ezek a chatbotok nem terapeuták. Nem tanultak pszichológiát, nincs engedélyük, és nem köti őket semmilyen szakmai vagy etikai szabály. Valójában ők csak nagyon jól hangzó algoritmusok.
És bár elsőre ártalmatlannak tűnhet egy kis virtuális beszélgetés, a valóság az, hogy ezek a botok olykor nem csak hogy nem segítenek, de akár árthatnak is. Több esetben előfordult már, hogy a mesterséges intelligencia öngyilkosságra biztatta a felhasználót, vagy épp visszavezetett volna valakit a drogfüggőséghez. Ezek extrém példák, de jól mutatják: nem biztos, hogy az AI tudja, hol húzódik a határ a megértés és a felelőtlenség között.
A másik probléma, hogy ezek a rendszerek úgy vannak felépítve, hogy fenntartsák a beszélgetést. Nem az a céljuk, hogy segítsenek túllépni egy problémán, hanem hogy visszatérj hozzájuk, újra és újra. Egy valódi terapeuta néha konfrontál, szembesít, kérdez. A chatbot viszont gyakran csak bólogat, sőt, olykor még dicséri is a legfurcsább gondolatokat. És bár ez nagyon kellemes érzés lehet, a gyógyuláshoz sokszor pont az kell, hogy valaki ne bólogasson velünk, hanem segítsen más szemszögből látni a dolgokat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a mesterséges intelligencia chatbotja gonosz vagy veszélyes. Léteznek olyanok, amelyeket kifejezetten terápiás célra terveztek szakemberek segítségével. Ezek – például a Woebot vagy a Wysa – már sokkal megbízhatóbbak, és betartanak bizonyos szakmai irányelveket. Mégis, bármilyen fejlettek is legyenek, fontos emlékeztetni magunkat, ez mesterséges intelligencia, és nem ember. Nem látnak minket, nem ismernek minket, és nem tudják, mit cipelünk magunkban igazán.
Ha tehát nehéz időszakon mész keresztül, vagy úgy érzed, jó lenne valakivel beszélni, az első lépés mindig az legyen, hogy egy valódi emberhez fordulsz, akár baráthoz, akár szakemberhez. Az AI jó lehet beszélgetőtársnak, elterelni a gondolatokat vagy megnyugtatni egy nehéz napon, de ne tévesszük össze a valódi segítséggel. Mert a lélekhez, úgy tűnik, még mindig emberi szív kell, nem csak egy jól hangzó algoritmus.
