A 15. század végén Európa hajói és fegyverei kulcsszerepet játszottak a felfedezőutakban és gyarmatosításban. Így többek között a dán norvég király ladikja is.

A Gribshunden, a 15. században II. Hans dán–norvég király zászlóshajójaként szolgált. Most egy új kutatás fényt derített a fedélzetén használt tüzérségére. A hajó több mint ötszáz éve süllyedt el Svédország partjainál, de fa ágyútartói és más szerkezeti elemei rendkívül jól megőrződtek, ritka példát kínálva a késő középkori carvel-hajók és tüzérség kapcsolatáról.
A Gribshunden legalább 50 kis kaliberű ágyút hordozott, melyeket az ellenséges hajók legénysége ellen használtak közelharc előtt. Bár a vaságyúk többsége a tenger fenekén pusztult el, a kutatók a fa ágyútartók formái alapján digitálisan rekonstruálták őket. Ez új betekintést nyújt abba, hogyan fejlesztették ki a hajóépítők és ágyúöntők a carvel-hajó és tüzérség kombinációját a 16. század közepére, majd több mint három évszázadon keresztül változatlanul alkalmazták.

A hajót 1483–1484-ben építették Rotterdam közelében, a költségek a dán állami költségvetés körülbelül 8%-át tették ki. Hans király azonban nem felfedezőútra használta. A hajóval „lebegő kastélyként” járta a tengert, gazdasági, diplomáciai és kulturális eszközökkel erősítve uralmát, a bárka katonai erejével kiegészítve.
A Gribshunden 1495 júniusában robbant fel a svéd Ronneby kikötőjében, a király épp nem tartózkodott a fedélzeten. A robbanás nyomán több ágyúgolyó laposra préselődött, vélhetően a robbanás ereje miatt. A hajót véletlenül fedezték fel búvárok 1971-ben, de az első komoly régészeti vizsgálatok csak a 2000-es évek elején kezdődtek, újabb ablakot nyitva a 15. századi tengeri hadviselésre. A Gribshunden nemcsak a dán–norvég király hatalmát és technikai innovációját tükrözi, hanem egyben ritka bizonyíték arra is, hogyan kombinálták a hajóépítők a hajók szerkezetét és a tüzérséget a történelem egyik meghatározó korszakában.


