A háborús fotóriporter, Jonathan Alpeyrie elárulta, mit visz magával a fotóstáskájában, mielőtt olyan konfliktusövezetekbe indul, mint Afganisztán, Irak, Szíria, Ukrajna vagy Gáza.
Jonathan Alpeyrie nemrég a Daily Mailnek adott interjút, ahol elmondta, hogy már húsz éve ugyanazzal a felszereléssel dolgozik: fényképezőgép, golyóálló mellény, telefon, táska és számítógép. A francia fotós saját bevallása szerint minimalista. Elmondása szerint karrierje elején Nikon gépekkel dolgozott, de körülbelül hét éve áttért a Canonra, mert jobban kedveli annak formátumát. Egy tartalék vázat és egy Canon 50 mm f/1.2 fix objektívet visz magával a Domke fotóstáskájában. Ez az egyetlen objektív, amit használ.
„Úgy fogja be a fényt, mint semmi más, főleg sötét helyzetekben, és ezt imádom” – mondja. „Sose használok vakut, mindig természetes fénnyel dolgozom.” Elárulta, hogy régebben volt egy 35 mm f/1.2-es objektívje is, de az megsemmisült egy háborús övezetben. „Nem akarok egy csomó objektívet cipelni” – teszi hozzá. „Nem szeretem… volt 200 mm-esem, 300 mm-esem is, de nem jött be. Túl nehezek… Amikor fedezékbe kell vetni magad a tüzérség miatt, ezek megsérülnek. Nem praktikus.” Alpeyrie azt tanácsolja a fotósoknak, hogy inkább objektívekre költsenek, ne új vázakra.
Alpeyrie táskájában van egy dolog, ami a legtöbb fotósénál nincs, de ez nem is meglepő egy háborús fotós esetében, ez pedig egy golyóálló mellény. A mellényt Kolumbiában gyártották, és ugyan megvédi a lövedékektől, a tüzérségi tűztől nem. Elmondása szerint a mellény elég könnyű ahhoz, hogy futni tudjon benne, ha kell, de emiatt nincs oldalsó védelme.
„Sisakot sem viselek” – mondja. – „Túl zavaró. Megakadályoz abban, hogy a megfelelő pillanatban elkészítsem a képet.” Egyszer, amikor az ukrán erők egyik offenzíváját fotózta az oroszok ellen, közvetlen tüzérségi találat érte a pozícióját, és súlyos agyrázkódást szenvedett. „Fél évig memóriazavarom volt utána” – teszi hozzá.
Alpeyrie filmes fényképezőgépekkel is dolgozik. Van egy Nikon F100-a és egy Rolleicordja, amelyet azért szeret, mert a 24 vagy 36 képkockás korlát arra kényszeríti, hogy minden felvételt átgondoljon. „Aki filmen dolgozik, előnyt szerez abban, hogyan látja a világot, hogyan kapcsolódik a szeme a kamerájához” – mondja.
A Párizsban született fotós tulajdonában van egy 1956-os, 6×6 középformátumú Rolleicord is. „Ennek a gépnek a filmminősége páratlan” – mondja. „Jobb, mint bármely digitális kamera.” A Rolleicord mindössze tizenkét képkockát enged egy tekercs filmen, így Alpeyrie kénytelen még jobban lelassulni. „Drága megvenni, és drága előhívatni is” – teszi hozzá, hangsúlyozva, hogy minden képet alaposan meg kell fontolni.
