Nem tudni, mit vétett ez a szerencsétlen Lexus, de hozzá kell tenni, hogy ettől függetlenül szerethető a háttere.
A 2026-os Tokyo Auto Salonon egy diákok által épített Lexus IS projekt keveri a korszakokat, az éles peremeket és a „csináld magad” szemléletet, amivel a kiállítás egyik legfelejthetetlenebb kísérletévé vált. Néhány autószalon kizárólag a csillogásról és a lóerőkről szól, de a Tokyo Auto Salon mindig is hagyott helyet az őszintén különc alkotásoknak.
Az autógyártók vad koncepciókkal állnak elő, a tunerek a legújabb „Frankenstein-szörnyeikkel” kérkednek, a neonfények és a szénszálak közé ékelődve pedig a diákok mutatják be azt, amit az osztálytermekben és garázsokban barkácsoltak össze. Itt jön a képbe ez a Lexus, a Kokura Gakuen Gunma Autótechnikai Főiskola projektje, amely kevésbé tűnik autónak, sokkal inkább úgy fest, mintha a Minecraftban renderelték volna le, blokkról blokkra.
A projekt a TAUS-HFRS nevet kapta, és egy második generációs Lexus IS szedán alapjaira épült, amelyet nézőponttól függően vagy átalakítottak, vagy feláldoztak a cél érdekében. Az alapötlet? Japán autóipari múltjának, jelenének és jövőjének ötvözése, tehát fogni egy autót a Heiszei-korszakból (1989–2019), felöltöztetni a Sóva-korszak (1926–1989) stílusát idéző karosszériába, a belteret pedig a Reiva-korszak (2019–napjainkig) jegyeivel befejezni.
Másképp fogalmazva, a koncepció célja az volt, hogy hidat verjen a japán autókultúra három különböző időszaka közé. És bár hajlamosak vagyunk elnézőek lenni a diákok munkáival szemben, a végeredmény – vizuális értelemben – komoly kihívás elé állítja a nézőt. A Lexus IS eredeti, viszonylag sima vonalai helyett a TAUS-HFRS egy szaggatott, tömbszerű, Chrysler-féle „Destroyer Gray” szürkére mázolt karosszériaszettet visel.
Az első lökhárítót egyetlen hatalmas légbeömlő uralja, méghozzá olyan mértékben, hogy a Lexus híresen megosztó „orsó” hűtőmaszkja hirtelen kifejezetten ízlésesnek tűnik mellette. A csavarozott, széles sárvédők agresszíven uralják a profilvonalat, részben elfedve az utólagos 18 colos felniket, a hátsó ajtókat pedig szinte teljesen díszlet funkcióba kényszerítik.
A hátfal még tovább megy, és egy olyan szedán hatását kelti, amelyet részben száradó betonba mártottak. E felett a tömeg felett egy elektronikusan állítható szárny trónol, négy kipufogócső kíséretében, amelyek úgy merednek ki a lökhárítóból, mint egy rajzfilmbeli rakéta túlméretezett végei.
A Lexus belső tere, bár viszonylag kevésbé kaotikus, még mindig tele van a diákok által alkalmazott stíluselemekkel. Fehér kárpitozást, egy pár Bride kagylóülést, egy TRD márkájú sportkormányt és egy függőlegesen, Tesla-stílusban beépített infotainment képernyőt tartalmaz. Mechanikailag nem sok minden változott.
Továbbra is egy 2,5 literes, szívó V6-os motor hajtja, amely 272 lóerőt teljesít. A fékek maradtak gyáriak, és bár mostantól slick gumikon gördül, az egyetlen futómű-módosítás egy készlet elvágott rugó, amivel lejjebb ültették az autót. Persze könnyű gúnyolódni valamin, ami vizuálisan ennyire formabontó.
De ezzel pont a lényeget tévesztjük el. Az olyan projektek, mint a TAUS-HFRS, jelentik az utat a jövő tervezői, mérnökei és építői számára. Próbálkozásokon, hibákon és rengeteg gyorskötözőn keresztül vezet az út. Az eredeti vázlatok alapján – amelyek inkább egy versenyautó, semmint egy pixeles művészeti projekt felé hajlottak – a látomás merészebb volt, mint a végeredmény. Mégis van valami szerethető ebben a szűretlen ambícióban. Az egyenetlensége talán éppen a legőszintébb része az egésznek.
