Bár Hannibal Lecter neve vált fogalommá, Michael Mann Az embervadász című filmjében Tom Noonan olyan elemi erejű gonoszt formált meg, amely mellett még a kannibál doktor is eltörpül.
Thomas Harris neve összefonódott Hannibal Lecterével, a filmtörténet egyik legikonikusabb szörnyetegével. Bár a világ nagy része Anthony Hopkins zseniális, emberevő pszichiáterével azonosítja a sorozatot, az igazi rajongók tudják, hogy az első élőszereplős adaptáció nem A bárányok hallgatnak volt, hanem Michael Mann 1986-os remekműve, Az embervadász.
Michael Mann alkotása a neonfényű esztétikát ötvözte Thomas Harris pszichológiai horrorával. A történet Will Graham FBI-ügynököt követi, aki különleges empátiás képességét használva próbál egy sorozatgyilkos, a „Fogtündér” nyomára bukkanni. A gyilkost, Francis Dolarhyde-ot a 195 centiméter magas, tekintélyt parancsoló Tom Noonan alakította.
Noonan játéka azért volt rendkívüli, mert képes volt ötvözni hatalmas fizikumát egyfajta kísérteties szelídséggel. Ez a kettősség tette Dolarhyde-ot igazán mély és összetett karakterré. Egy súlyosan traumatizált férfivá, aki gyűlöli saját testét, és azt hiszi, hogy William Blake „Vörös Sárkányává” lényegül át a gyilkosságok által.
Noonan nem játszotta túl a szerepet, nem esett bele abba a teátrális modorosságba, ami néha Anthony Hopkins későbbi alakításait jellemezte, ő emberi maradt, és éppen ettől vált végtelenül rémisztővé. A film legemlékezetesebb és legfeszültebb jelenete az, amikor Dolarhyde elrabolja a bulvárújságíró Freddie Loundsot.
Míg a későbbi, 2002-es Vörös Sárkány adaptációban a készítők maszkokkal, műfogsorral és hatalmas tetoválásokkal próbálták sokkolni a nézőt, Michael Mann és Noonan a puritánabb eszközök mellett döntött. Noonan egy nejlonharisnyát húzva a fejére, hétköznapi ruhában kényszeríti az újságírót, hogy nézze végig a sárkányról készült metszeteket és az áldozatok fotóit.
A folyamatosan ismételt „Látja már?” kérdés Noonan halk, szinte ájtatos hangján nemcsak az újságírót, de a nézőt is térdre kényszerítette. Ebben a pillanatban nem egy őrültet láttunk, hanem egy olyan embert, aki szentül hiszi, hogy valami magasztosabb és félelmetesebb erővé vált. Tom Noonan pályafutása során többször is kamatoztatta különleges kisugárzását.
Ő volt Frankenstein szörnyetege a The Monster Squad-ban, és ő alakította a gyanúsan bizalomgerjesztő sátánistát a The House of the Devil-ben is. Mindig tudta, hogyan kell a sebezhetőséget és a fenyegetést egyetlen pillantásba sűríteni. Halála nagy veszteség a filmművészet számára, hiszen kevés olyan színész volt, aki képes volt a horror műfaján belül ennyire finom, mégis gyomorszájon vágó alakítást nyújtani.
Noonan Dolarhyde-ja nem csak egy gyilkos volt a sok közül. Ő volt a bizonyíték arra, hogy a valódi rettegés nem a maszkokban, hanem az elme sötét szegleteiben és a halk szavakban rejlik. Bár a nagyközönség számára mindig Hannibal Lecter marad a Harris-univerzum arca, a filmkritikusok és az ínyencek számára Tom Noonan „Fogtündére” marad az az etalon, amihez minden más gonosztevőt mérnek.
Az embervadász ezen jelenete harmincöt év után is ugyanolyan hidegrázós, mint a bemutatója idején, bizonyítva, hogy Noonan zsenialitása túléli alkotóját. Az ő Dolarhyde-ja nem tiszteletet, hanem – ahogy a filmben is mondja – „áhítatot” követelt, és ezt meg is kapta a filmtörténettől.
