Mindig izgalmas belegondolni, hogyan alakult volna a filmtörténelem, ha bizonyos ikonikus szerepeket más játszik el, és Al Pacino esete Han Solóval az egyik legfurcsább ezek közül.
Mindig izgalmas belegondolni, hogyan alakult volna a hollywoodi történelem, ha bizonyos kasszasikerek szereplőgárdája másképp alakul. Számos ilyen esetet ismerünk. John Travolta például Tom Hanks Oscar-díjas szerepét kaphatta volna meg a Forrest Gumpban (de ő inkább a Pulp Fictiont választotta), Gwyneth Paltrow nemet mondott Kate Winslet karakterére a Titanicban, Ferris Bueller szerepét pedig eredetileg Johnny Deppnek szánták.
Madonna a Macskanőt és a Mátrix egyik szerepét is visszautasította, Sean Connery pedig Gandalf elutasításával egy közel félmilliárd dolláros fizetési csekktől esett el. Azonban mind közül az egyik legszokatlanabb történet Al Pacinóé, aki majdnem Han Solo lett. Az 1970-es évek közepén Pacino karrierje csúcsán volt, miután három egymást követő évben is Oscar-jelölést kapott (többek között a Keresztapa II. részéért).
Ebben az időszakban Hollywoodban már mindenki az új generációs filmesekről, az úgynevezett „Movie Brats” nemzedékről beszélt, akik közé olyan későbbi legendák tartoztak, mint Scorsese, Spielberg, Coppola vagy éppen George Lucas. Lucas ekkoriban aratta első komoly sikereit az American Graffiti (1973) című filmmel, amely az apró költségvetésének több mint ötvenszeresét hozta vissza a kasszáknál.
Ez az anyagi siker adta meg neki a lehetőséget és a pénzügyi biztonságot, hogy belevágjon egy minden eddiginél ambiciózusabb és egyedibb projektbe, egy „űropera” megalkotásába, amit Star Wars-nak hívtak. Amikor eljött a szereposztás ideje, Lucas több neves színészt is fontolóra vett az öntörvényű csempész, Han Solo szerepére.
Míg Luke Skywalker szerepét a viszonylag ismeretlen Mark Hamill nyerte el Kurt Russell-lel szemben, Leia hercegnő pedig Carrie Fisher lett (miután Jodie Foster szerződése kötötte a Disney-hez), Han Solo karakterére olyan nevek merültek fel, mint Burt Reynolds, Christopher Walken vagy Nick Nolte. New Yorkban eközben Al Pacino Broadway-öltözőjébe is befutott a forgatókönyv egy példánya.
A felkérés mellé egy elképesztően magas fizetési ajánlat is társult, de Pacino számára volt egy leküzdhetetlen akadály. Egyetlen szót sem értett a történetből.
„Éppen egy darabot csináltam a Broadway-n, amikor a kezembe adták ezt a forgatókönyvet, és azt gondoltam: nem értem… biztosan én magam is kiestem az űrből” – idézte fel a színész 2025-ben.
Bizonytalanságában mentorához és barátjához, Charlie Laughtonhoz fordult tanácsért. Megmutatta neki az írást, mire Laughton bölcsen csak annyit válaszolt: „Én sem értem, Al, fogalmam sincs. Nem vágom.” Pacino erre így reagált: „Nos, én sem. Akkor most mit tegyünk?”. Végül Pacino a „nem” mellett döntött, egyszerűen kijelentve, hogy nem tud eljátszani valamit, ha nem „beszéli a nyelvét”.
A szerep így végül Harrison Fordhoz került, aki eredetileg csak azért volt jelen, hogy a többi, nevesebb jelöltnek felolvassa a szövegeket a próbákon. A film persze a mozitörténet egyik legnagyobb sikere lett, de Pacino karrierjének sem ártott a döntés. Sőt, később már a humoros oldalát is látta az esetnek, és egyszer úgy viccelődött: „Azzal, hogy visszautasítottam, megteremtettem Harrison Ford karrierjét”.
